Müller Péter - A hónap témája: a megbocsátásról

Rengeteg levelet kaptam a megbocsátásról szóló cikkem után. Nem adtak igazat nekem. Főleg nők. „Lehet, hogy a te lelked könnyebb lesz, de a bántalmazó nem fog leállni!" „Nem lehet megbocsátani úgy, hogy becsületem nincs, szeretetet nem kapok!"

Íme, itt a válaszom:

Kedveseim, igazatok van! Olyasmiről írtam, amit nem tudok. Megbocsátani csakis egy erős ember képes, aki ráadásul ismeri a másik és önmaga lelkét is!

Inkább megbocsátok neked, csak ne maradjak egyedül, csak ne legyen nekem rossz, csak ne legyek megalázott, magányos és boldogtalan: EZ NEM MEGBOCSÁTÁS!... Egyszer meglopott a szobafestő. Sírt, hogy három gyereke van. Megbocsátottam neki. És utánam még tizenkét családot kifosztott! Ha lett volna bátorságom megbüntetni, tán megelőzhettem volna egy hosszú bűnsorozatot. És ez így van egy párkapcsolatban is! Ha a másik megbotlik, megbocsátok. De ha nemcsak botlik, hanem OLYAN, akkor nincs rá bocsánat.

Megbocsátani a feleségem tudott! Amikor olyat tettem, ami méltatlan volt hozzám (és hozzá), azt mondta:

És ezt komolyan gondolta! Hatvan éve élünk együtt. Ezt a mondatát ő már elfelejtette (mert megbocsátott), én soha! Mert erőből mondta! Bátorságból! Méltóságból! Én sajnos nem vagyok ilyen erős. Amit én a megbocsátásról írtam, gyengeségből, megalkuvásból eredt. Tehát nem igaz. Az Ítélet és a Kegyelem párban járnak. A szigorú Erő és a szerető Megbocsátás is. A Büntetés és az Elengedés is!

Kedves olvasóim! Olyasmiről írtam, amire én még nem értem meg. Igazatok van! Köszönöm a ráébresztést!... És bocsássatok meg nekem.