A világ első száz invazív, kártékony és veszélyes növénye közé sorolta a parlagfüvet az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA).
Ennek ellenére a parlagfüvet egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem „értékes gyógynövénynek” tekintve a hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák.
Akik a parlagfüvet „ősi gyógynövényként” tartják számon, azok tévesen feltételezik, hogy annak latin neve, az „Ambrosia artemisiifolia” is csodálatos hatásaira utal. Az ambrózia ugyanis a görög mitológiában az isteneknek halhatatlanságot adó eledel. Ám a parlagfűnek semmi köze sincs az ógörög istenekhez: nevét Carl von Linné botanikustól az 1700-as években kapta az Amerikából mintegy 100 éve Európába behurcolt, virágporával jelentős allergénnek minősülő gyomnövény.
A parlagfű nem tartozik a korábbi évszázadokban szélesebb körben alkalmazott gyógynövények közé, gyógyászati alkalmazása elsősorban az utóbbi évek, évtizedek divatja. Az ebben rejlő üzleti potenciált felismerve több gyártó parlagfűtartalmú termékekkel is megjelent a piacon.
Ám a parlagfű hosszú távú fogyasztásának hatását, kockázatait eddig senki sem vizsgálta. Ezt felismerve a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar és az SZTE Általános Orvostudományi Kar kutatói olyan vizsgálatba kezdtek, amelynek során elsőként tanulmányozták a növény tartós alkalmazásának veszélyeit egy állatkísérletben.
A parlagfű hosszú távú humán fogyasztásának biztonságosságát megkérdőjelezi az állatkísérletek eredményeként észlelt agy- és vesekárosító hatás. A szegedi kutatók nem állítják, hogy a parlagfűnek a patkánykísérletekben észlelt toxikus hatása embernél is kialakul, de a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak kísérletes állatokban és emberben. A szegedi kutatók eredményeit figyelembe véve kijelenthető: a parlagfű fogyasztása nem tekinthető biztonságosnak egészen addig, míg további, széles körű toxikológiai vizsgálatok nem támasztják alá ezt.
Patkányokon kísérleteztek
A parlagfűkészítményt két csoport patkánynak adták be szájon át, tésztába gyúrva. Az egyik csoport patkány kisebb dózisban (500 mg/testtömeg-kg), a másik csoport patkány nagyobb dózisban (1000 mg /tt-kg) kapta a növényt. Egy harmadik – kontroll – csoport üres tésztát kapott, parlagfű nélkül. A kezelés 28 napig tartott, ez alatt minden egyes nap megmérték az állatok testtömegét, és megfigyelték őket, hogy mutatnak-e bármilyen toxikus tünetet. Hetente egyszer részletesen is megvizsgálták a patkányokat (kültakaró, viselkedés, légzés, keringés, idegrendszeri reakciók, reflexek). A kezelési periódus végén megvizsgálták az állatok szerveit és vérkémiai paramétereit.A vizsgálat végén semmilyen szemmel látható klinikai tünet nem volt tapasztalható. A parlagfüvet fogyasztó patkányok testtömeg-növekedése a négy hét során kismértékben elmaradt a kontrollpatkányokhoz képest, ami a parlagfű toxikus hatására utaló jelenség is lehet. A vér biokémiai paraméterei közül a májenzimek (AST, ALT) és a vérzsír szintje a kontrollcsoporthoz képest jelentősen csökkent (előbbi májvédő hatásra utalhat). Ugyanakkor a vese működésére utaló karbamid- és kreatininértékek számottevően emelkedtek, ami vesekárosodást jelez.
A szervtömegváltozás érzékeny, általános toxikológiai paraméter. A máj testtömegre, valamint agytömegre vonatkoztatott relatív szervtömege a dózissal arányos, jelentős csökkenést mutatott a parlagfüvet fogyasztó patkányokban a kontrollcsoporthoz képest. Ezen elváltozás megkérdőjelezi az elméletileg feltételezhető májvédő hatást, és a parlagfű májkárosító hatását valószínűsíti. Az agy testtömegre vonatkoztatott relatív szervtömege szignifikáns növekedést mutatott mindkét kezelési csoportban a kontrollpatkányokhoz képest, ami a parlagfű idegrendszeri toxikus hatására utaló jelenség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.