A megbocsátás sosem a másikról szól, mindig rólad

Amikor találkozol azzal az emberrel, aki elkövetett valamit a te sérelmedre, vagy éppen azért nem találkozol vele, mert szándékosan kerülöd, esetleg csak egy pillanatra eszedbe jut az illető, már ki is zökkensz a jelenből, és a sérelem máris a múltba ránt. Ott tud rád hatást gyakorolni, hiszen a gyökerei ott vannak, így onnan, abból a történésből táplálkozik. Akármilyen sikeresnek érzed magad az adott pillanatban, bármilyen szeretetteljes környezetben vagy, ez a negatív érzés magával ragad.

Ahhoz, hogy ne a múlt romjaiból és szemetéből tákold össze a jövődet, el kell engedned a múltat.
Lehet, hogy időnként kopogtat majd az ajtódon, küldd haza! Elkésett. Anélkül viszont nem fogod tudni megtenni, hogy ne gyakorolnál megbocsátást. Ezért szól a megbocsátás mindig rólad, és nem az ellened vétkezőről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tétlennek kell maradnod azzal kapcsolatban ha bántanak vagy megaláznak, hiszen nem az a jól nevelt ember, aki csöndben tűri, hogy belerúgjanak.

Egy dologra azonban figyelj! Sajnos megbocsájtani is lehet egóból! Amikor valakinek a "Lám, lám, én még az ellenségeimnek is megbocsájtok" mondat hagyja el a száját, biztos lehetsz benne, hogy a hamis éntudat vezérli, és nem a szívéből eredő irgalom.

Amikor az embernek baja van a világgal, igazából magával van baja, ezért ajánlatos a megbocsátást is magával kezdenie.