To The Bone - egy film az anorexiáról, ami más, mint a többi

A Netflix vette meg és mutatta be Marti Noxon filmjét, a To The Bone-t. A történet egy 20 éves lányról szól, aki művészeti suliba járt, az életében azonban egy ponton eluralkodott az anorexia az, ahogyan az ételhez, a saját testképéhez viszonyul. Ellen rajzai egytől egyig erről szólnak, számos követője akad a Tumblr-en. Kimondani is szörnyű, hogy az önmagát éheztető lány életére „inspirációként” tekintenek a lányok, és egyikük bele is hal. A néző itt találkozik Ellennel először, akit már a sokadik rehabilitációs intézetből rúgnak ki, összeférhetetlen, lázadó viselkedése miatt.

Sok film készült már az étkezési rendellenességről, de Marti Noxonnak sikerült olyan oldaláról megmutatni ezt a világot, ami túlmutat egy 1.5 órás plázában megnézhető filmen. Ellen történetén keresztül megismerjük az anorexiások igazi világát, amikor már annyira sovány valaki, hogy egyre erősebb szőr jelenik meg a kezén, a teste ugyanis – a zsírszövetek hiányában - így próbálja meg melegíteni magát. A To The Bone nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő, amikor egy fiatal lánynak kilátszanak a bordái, eltűnik a melle és a legkisebb méretű ruha is lóg rajta, hanem azt is, hogy az állandó felülésektől, milyen sebek húzódnak meg a csontsoványra fogyott ember gerince mentén.

A film egyik erőssége, hogy kimondva nem keres hibásokat Ellen állapota miatt. Kimondatlanul viszont, minden néző megkapja az arcába azokat a társadalmi játszmákat, családi drámákat, nemtörődömséget és önzőséget, ami miatt egy gyerek élete ilyen fordulatot vehet. A To The Bone nem egy patikamérlegen adagolt Hollywoodi mese. Ennek az egyik hozadéka, hogy Noxon azt kérte a főszereplő Lily Collinstól, hogy amennyit csak tud, fogyjon le a forgatás előtt. Emiatt többen támadták is az író-rendezőt, hiszen a színésznő több interjúban is elmondta: 16 évesen komoly étkezési rendellenséggel küzdött. „Az édesanyám szeretett volna lebeszélni arról, hogy elvállaljam Ellen szerepét, de azt éreztem, hogy az életemnek egy olyan szakaszában vagyok, hogy szeretném elmesélni ezt a történetét” – mondta az Entertainment Weekly újságírójának Collins, aki szerint egy olyan filmet sikerült elkészíteniük, amit ha 16 évesen látott volna, segített volna felnyitni a szemét.

„Senki nem mondta nekem, hogy mennyit fogyjak a szerep kedvéért, és soha nem vállaltam volna el a felkérést, ha nem érzem magam elég erősnek hozzá. Kényelmetlen volt? Igen. De hiszem, hogy a kinézetem – amit nem számítógéppel varázsoltak oda – szükséges volt ahhoz, hogy a nézők a valóságban találják magukat. Ilyen egy anorexiás élete, teste. Próbáltam a lehető legtöbbet beletenni Ellen karakterébe, de a nap végén a gyógyult Lily hagyta el a forgatást.”