A „de jó lenne ha...” kezdetű mondatok már pusztán nyelvtanilag is nehezen formálhatók olyanná, hogy valós célt tartalmazzanak. Az elszántság maximum annyi bennük, mint amikor bizonyos ételek csomagolására ráírják, hogy nyomokban mogyorót és dióféléket tartalmazhat.
A tudatosabbak tisztában vannak vele, hogy a cél egy térben és időben kitűzött pont, amit minden szándék szerint el fogunk érni. Egyesek anyagi jellegű célokat fogalmaznak meg, mások az önkifejezésre hajtanak, és olyan is akad, aki hatalomra szomjazik vagy a hírnevet hajszolja. Mindegy is, hogy mire irányul a szándék, mi más lehetne mögötte, mint a boldogság utáni vágy.
Mégis legtöbbször kerülő úton, közvetett célokon keresztül igyekszünk efelé, és amikor elérjük, azt mondjuk: boldog vagyok, „mert megkaptam a magasabb pozíciót a cégben”, „mert van egy párkapcsolatom”, „mert van pénzem és így anyagi biztonságom”. Azonban a boldogság, mely ezekre építkezik, illékony, mint a szaunában használt illóolaj. Az állásunk megszűnhet, a kapcsolatunk zátonyra futhat, a pénzünk is elfogyhat, és akkor a boldogságunk is kisiklik a markunkból. Ebben az esetben már kényszeresen fogjuk hajszolni a célt, hogy visszakapjunk az öröm vélt forrását. Külső okok ezért sosem lehetnek a tartós öröm valódi eredői.
Az igazi boldogság bensőnkből ered, azonban ha megszűnik vele az összeköttetés, akkor nincs más választásunk, külső forrást kell találnunk. Ez viszont kiszolgáltatottá tesz minket, hiszen az tönkremehet, elveszíthetjük, vagy megfoszthatnak tőle.
A boldogság egy októl független tudatállapot, és a „boldognak lenni” sem azt jelenti, hogy minden tökéletes, csak néha ott gyakoroljuk a felejtés képességét, ahol nem kéne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.