Pilát Gábor: A gondolat teremtő erejéről

Ha az utóbbit érzed igazabbnak, biztosan nem az anyagelvűek táborát erősíted, ugyanis ebben az esetben elkerülhetetlen a következő kérdés: „Ha nekem van egy testem, akkor mit jelent az, hogy nekem? Ki az az én?”

Az érzékszervek tapasztalatai és a társadalmi beidegződések gyakran megnehezítik a dolgunkat, és elfeledtetik velünk, hogy kik vagyunk, miközben lennie kell egy mélyebb valóságnak a testnél, sőt az elménél is. Mára bizonyított tény, hogy a gyógyulások egyharmada mögött placebohatás áll. Ha elhiszed, hogy az adott gyógyszer meg fog gyógyítani, akkor a szer akkor is eredményes lesz, ha minden hatóanyagot nélkülöz. Úgy tűnik tehát, hogy csodálatos dolgokat tudunk művelni a testünkkel, használva a gondolat erejét.

Az természetes mindenki számára, hogy naponta akár több ezer gondolata van, és azzal sem vitázunk sokat, hogy ezek a gondolatok és elgondolások napról napra ismétlődnek, és szinte azonosak. Azon viszont folyamatosan meglepődünk, és talán vérig is sértődünk, hogy ugyanazon gondolatok ugyanolyan végeredménnyel jelennek meg, és formálódnak fizikai valósággá, úgy a testünkben, mint a körülöttünk levő világban.

A felismerés csupán a nem kívánt állapottól való szabadulás kezdete. Azonban, ha a felismerés nem párosul döntéssel és cselekvéssel, akkor nem számíthatsz több sikerre, mint az a pár, akik jobb híján maradnak együtt, mert a hit önmagában vigasztaló lehet, de tény, hogy a megtapasztalás teszi felszabadítóvá.