Egy pánikbeteg nő története: "Arra vágytam, hogy szervi problémám legyen, mert az megfogható"

„Nyaralni indultam, amikor először eluralkodott rajtam a pánikroham. Persze akkor még nem tudtam, hogy mi az. Nyilván olvastam cikkeket a jelenségről, hallottam történeteket a tünetekről, de elsőre én is azt hittem, hogy valami súlyos szervi bajom és meghalok. Emlékszem, hogy a repülőtéren ültem és vártam, hogy a kiírják, melyik kaputól indul a gépen.

Az egész annyira megrémített, annyira rástresszeltem, hogy csak rontottam az állapotomon. Végül felhívtam egy ismerősömet, aki hosszú percekig nyugtatott a telefonban. Elvonultam egy sarokba és elkezdtem figyelni a légzésemre"- kezd bele a történetébe Edit, aki 32 évesen találkozott először a pánikbetegséggel.

A szakemberek szerint a pánikbetegség alapvetően a szorongás egyik tünete. Félelem a haláltól, a nem megfelelően kezelt stressz, a felborult érzelmi egyensúly és a pszichés konfliktusok mind-mind kiválthatják a pánikrohamot. „Azt gondoltam, hogy az én életemben minden rendben van. Nem értettem, hogy mi miatt törnek rám a rohamok. Nem túlzó azt mondani, hogy az első roham után állandó félelemben éltem, mert mindig jött újabb és újabb. A leghosszabb rohamom egy munkamegbeszélésen tört rám." – meséli Edit, aki annyira nem akarta elfogadni, hogy pszichés okok okozzák a tüneteit, hogy megannyi kivizsgálásra elment. „Szörnyű kimondani, de

De idővel be kellett látnom, hogy nálam is a szorongás a felelős. Évekig szorongtam a munkám miatt, a párkapcsolatom miatt. Nem mertem kinyitni a számat és csak nyeltem." – folytatja Edit. „Sokáig azt gondoltam, hogy képes vagyok egyedül is kezelni a rohamokat. Viszont a pániktól való félelem két olyan következményt hozott az életembe, amire nem számítottam."

Előfordult, hogy Edit napokig nem merte elhagyni az otthonát. „A fordulópont az volt, amikor

Visszafordultam a bevásárlásból, a moziból, a fodrásztól. A pánikrohamtól való félelemét és idegeskedés legalább annyira rányomta a bélyegét az életemre, mint maguk a rohamok." Ő végül másfél év után kérte szakember segítségét. „Nem szívesen beszélek erről a barátaimnak, vagy a kollégáimnak. Azt érzem, hogy a pszichés betegségekhez másképpen állnak az emberek, mintha valakinek a vakbelét vennék ki. Légzéstechnikákat gyakorlok, meditálok és próbálom csökkenteni az életemben a stresszt, na meg a szorongást. Azt nem mondom, hogy végleg megszűntek a rohamok, de lassan megtanulom kezelni őket."