Fáj a babád hasad? Ezek lehetnek az okok!

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna szerint az első három hónapban a kifejezetten sírósnak mondott csecsemők (első három hónapban, legalább három héten át, a hét minimum három napján legalább napi három órát sír vagy nyűgösködik) sírásának hátterében gyakran említik a szülők a kólikának nevezett hasi fájdalmat, melynek hátterében a még éretlen bélműködés feltételezhető. "Ha belegondolunk, hogy napról napra egyre több, olykor testsúlya 20%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot is magához vesz a kicsi, talán nem lepődünk meg ezen" - mondja a doktornő. "Vannak szülők, akik a sírósság és a hasfájás közé egyenlőségjelet tesznek, fontos azonban tudni, hogy ez nincsen így.

- folytatja. - A kólikás csecsemő intenzív testi tüneteket mutat, például a sírás, amely hirtelen, mindenféle előjel nélkül kezdődik, és nem vagy nehezen csillapítható, éles-hangos sírásmintát mutat, olykor sikító, valóban fájdalmas jellegű, és mindezt jellegzetes testtartás kíséri (feszes, olykor puffadt has, behajlított-felhúzott lábacskák, grimaszolás, ökölbe szorított öklök). A kólikás babáknál a tünetek hátterében szervi betegség, eltérés nem igazolható. Van olyan feltételezés is, hogy a táplálás során lenyelt és a bélcsatornába kerülő levegő okozza a panaszokat, de olyan megfigyelés is van, hogy a sírós csecsemő a sírások kapcsán nyel sok levegőt, és ez váltja ki a hasfájást.

Egyes vélemények szerint a bélflóra baktérium-összetétele, illetve a tejcukor bontásáért felelős enzim „éretlensége" is felelős lehet a korai hasi panaszokért. További okként szerepelhet az is, hogy a gyomorba kerülő táplálék mintegy reflexszerűen beindítja a bélcsatorna béltartalmat továbbító működését. Ezek a bélmozgások pedig a testi jeleikre érzékenyebb babáknál sírást provokálhatnak, jellemzően röviddel az etetés után.

Mindezekkel szemben a kifejezetten sírós csecsemők más viselkedésbeli jegyeket mutatnak: nem mindig sírnak, ehelyett van, hogy inkább nyűgösködnek, ami aztán átválthat sírásba, mintha „semmi nem lenne jó" nekik. A függőleges testhelyzetet szeretik, feküdni nem szeretnek, gyakran izgő-mozgók és megfeszítik magukat, emiatt nehéz lehet őket testközelben tartani. Ébernek, ingerekre éhesnek tűnnek, mégis a külső ingerekkel szemben túlérzékenyek, ijedősek, és könnyen túlingerlődnek. Jellemzően nehéz megnyugtatni őket. Általában a késő délutáni, esti órák a nehezek, és úgy tűnhet, mintha ellenállnának az elalvásnak.

Vizsgálatok szerint a kifejezetten sírósnak mondott csecsemők körülbelül a sírásuk harmadában mutatják a kólikára jellemző fájdalmas sírást, a többi sírás más jellegű, úgynevezett normál sírás, illetve inkább nyűgösködés. Viszont a kifejezett sírósság okai lehetnek olyan szervi eredetű elváltozások, mint például a tehéntejfehérje allergia, a laktóz intolerancia vagy a reflux. Megfigyelések szerint az esetek 5%-ában találnak ilyen jellegű eltéréseket.

Gyakran előfordul, hogy a szülők a kakiláshoz „készülődést", a baba erőlködését, kivörösödését hasfájásként értékelik, noha ebben az esetben kicsit másról van szó. Fontos tudni azt, hogy ilyenkor a széklet kiürítéséhez szükséges hasprés (a hasfali izomzat megfeszítése) és a megfelelő időben ellazított végbélzáró izom működtetésének összehangolása még nem mindig megy jól a babának. Ilyenkor láthatjuk azt, hogy a tekergőző, erőlködő és kivörösödött babából a széklet egyszer csak szinte kirobban, a kicsi pedig megkönnyebbül. Hetek alatt tapasztalja ki és tanulja meg, hogyan kell irányítania ezeket az izmokat, hogy a széklet problémamentesen távozhasson. Addig viszont előfordulhat, hogy ez az erőlködés kellemetlen testi érzetet okoz neki, amely néhány héten belül megszűnik. Mivel természetes folyamatról van szó, külső beavatkozást nem igényel, sőt ez akár meg is zavarhatja a babát.

A kifejezetten sírós babák esetében azonban nagyon fontos kizárni más, heves fájdalommal járó, olykor súlyos betegségeket is, amelyek a sírósságon kívül általában egyéb tünetekkel is járnak.

Ha a hasfájós baba hasa érzékeny, kifejezetten puffadt, ha a bélgázok nem távoznak, ha a széklete jellege megváltozik (pl. hasmenéses, bűzös, esetleg véres, nyálkás, málnazselészerű lesz, vagy éppen nem ürít se székletet, se a szeleket), hány és nehezen táplálható, lássa mielőbb gyermekorvos. A fenti kórokok megerősítése vagy éppen elvetése, ezek elkülönítése és a további teendők meghatározása mindenképpen az ő feladata.

A csecsemőkorban jelentkező további ételallergiák, illetve emésztési nehézségek is síróssággal, nyugtalansággal járhatnak, de jellemzően ezek a panaszok a gyanúba hozható étel elfogyasztása után mutatkoznak, inkább a hozzátáplálás időszakában.

Minden szülő igyekszik mielőbb megtalálni a sírás okát és mielőbb meg is szüntetni azt. Tapasztalatok szerint a hasfájósság az egyik leggyakoribb feltételezett ok a szülők körében, és teljesen érthető módon szeretnék a babájukat mielőbb megnyugtatni, rajta segíteni.

Ezért első körben érdemes más praktikákkal, nyugtatási módszerekkel próbálkozni, mintsem gyógyszerek, gyógynövényt tartalmazó készítmények, görcsoldók sorát végigpróbálni. A mai napig létező gyakorlat a szülők körében a baba lázmérőzése, szélcsövezése, kakilást segítő végbélkúp vagy beöntés alkalmazása. Lehetőség szerint ezeket kerüljük el. További gyakorlat a baba hasának melegítése. Ha ezzel próbálkozunk, legyünk nagyon elővigyázatosak! Egy túlmelegített magpárna vagy textília is képes az érzékeny bababőrön égési sérülést okozni, főleg közvetlenül a bőrre helyezve. Mindenképpen ellenőrizzük a hőmérsékletét, inkább hagyjuk kicsit kihűlni és sose tegyük közvetlenül a bőrre. A kevésbé ellenőrizhető hőforrásoktól, például a hajszárítóval vagy palackkal történő melegítéstől óvakodjunk, mert komoly égési sérülést okozhatnak!

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos szerint, sok szülő hajlamos a baba sírásának hátterében valamilyen egészségügyi okot feltételezni és keresni, azonban a csecsemők sírása, síróssága nem mindig, sőt az esetek nagyobb részében nem magyarázható ezzel. "Elsősorban a délutáni-esti órákban rázendítő babák egy részénél nem tapasztalhatóak a kólikára jellemző tünetek sem. Ezek a babák mégis vigasztalhatatlanul sírnak, olykor az összebújás, a testközelség, a szoptatás, a hordozás, a bebugyolálás jótékony hatású tud lenni, de nem minden esetben. Előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra a sírás egyszer csak abbamarad. Azt gondoljuk, hogy az egész nap folyamán őt érő ingerek sokasága válthatja ki ezt a viselkedést. Úgy is mondhatjuk, hogy betelik és túlcsordul a babánál az a bizonyos pohár. Ilyenkor érdemes figyelni arra, hogy a napközben őt érő ingerek mennyiségét, intenzitását csökkentsük.

Alapvetően a baba veleszületetten nehéz temperamentuma, a teljesség igénye nélkül: különböző családi vagy párkapcsolati nehézségek, szociális-anyagi problémák, melyek a családi kapcsolatokat megterhelik, a baba gondozójának lelki eredetű problémái (például szülés utáni depresszió, vagy kifejezett szorongás és aggodalmaskodás), de a szülők régebbi, fel nem dolgozott, megterhelő tapasztalatai, élményei egyaránt szerepet játszhatnak a csecsemő sírósságában. Mindezek hatással vannak a szülő-csecsemő kapcsolatra, a szülő babával való bánásmódján, kommunikációján keresztül. Hiszen érthető módon egy gondokkal, nehézségekkel küzdő, szorongó vagy éppen depressziós szülő nem tud olyan érzékenyen, intuitív módon reagálni a baba jelzéseire, igényeire, és nem képes azokat a kicsi számára megfelelő módon kielégíteni, mint egy jó lelkiállapotban levő szülő. Hasonlóképpen egy nehéz temperamentumú, gyakran sírós és nyűgös, rapszodikus, esetleg ingerlékeny babával nehezebb lehet „megtalálni a hangot", mint egy jellemzően kiegyensúlyozott, nyitott, kiszámíthatóan viselkedő csecsemővel."