Ha szeretlek, beléd bújok. Körülnézek benned. Először, mint egy idegen országban, de he befogadsz, egyre ismerősebb leszel.
Megértem, milyen neked egy másik embernek lenni. Ráhangolódok gondolataid, érzéseid hullámhosszára, veszem szíved kódolt adásait. Ha szeretlek: ismerlek! És csak akkor szeretlek igazán, ha ismerlek.
Egyébként nem.
Ha nem igazán szeretlek, akkor csak saját magamat vetítem beléd. Nem téged látlak, hanem a saját vágyamat, saját álmomat, rejtett, másik nemű Én-képem árnyékát benned.
Lényegében ez önszeretet. Te csak eszköze vagy ennek. Az ilyen „szerelem" nem fog sokáig tartani.
Bárkibe bele tudom vetíteni rejtett magamat.
Ugyanez érvényes nemcsak a lélekre, hanem a szexre is. Az első belebújást úgy hívjuk, hogy szeretkezés.
A második pedig egy rejtett önkielégítés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.