Peller Mariann a testi és lelki egységről, egészségről

Peller Mariann

2018.03.08.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Volt már veled olyan, hogy tudtad, érezted, sőt láttad, hogy most már megálljt kellene parancsolnod a testednek, az evésnek (sőt, zabálásnak), az élvezetek hajszolásának, de nem megy? Hogy tudtad, hogy ezt a tál csülköt Pékné módra már nagyon nem kellene elfogyasztani, így este tízkor, de hát megmaradt, és annyira kívántad, hogy végül nem tudtál neki ellen állni? Aztán az ember a sósra még kívánja az édes ízt is, úgyhogy lecsúszott egy szelet (tábla) csoki is, egy kis maradék sütikével? Hiába tudom, hogy a test ura az elme, van, amikor az elme sem engedelmeskedik.

Sőt, vannak olyan időszakok is, amikor betartasz minden fogyókúrás előírást, de hiába, egy ponton megakad a dolog, és nem megy tovább a fogyás. Már kopog a szemed, a gyomrod pedig golflabda méretűre zsugorodott össze, éhesen bújsz ágyba, és reggel éhesen is ébredsz, mégsem mozdul a mérleg nyelve. A tested protestál, pedig nem kínzod magad, csak igyekszel tudatosan élni, és nem túlterhelni a szervezetedet. Egy átlagos testalkatú nő is átél ilyesmit, hát még egy túlsúllyal küzdő!

,,Már kopog a szemed, a gyomrod pedig golflabda méretűre zsugorodott össze, éhesen bújsz ágyba, és reggel éhesen is ébredsz, mégsem mozdul a mérleg nyelve" Forrás: Shutterstock

Tóth Vera elképesztő változáson ment keresztül az elmúlt pár évben. Elmesélte, hogy mielőtt végrehajtották rajta a gyomorszűkítő műtétet, részt vett egy terápián. Ennek az volt a célja, hogy a lelkével is dolgozva elbúcsúzzon addigi fizikai valójától és gyakorlatilag kegyelmet kért, és kapott is arra, hogy lefogyhasson. Azt mondta, sok mindent hurcolt magában, a lelkében, melyek előző életekből megmaradt tapasztalások, és amelyek nem engedték, hogy a teste olyanná váljon, amilyenre mindig is vágyott. Én pedig tudom, hogy miről beszél. Nekem is folyamatos feladat az életemben, hogy a testemet kordában tartsam. Hízásra hajlamos vagyok, ez nyilvánvaló. Minden egyes falatot meg kell fontolnom, hogy elfogyaszthatom-e.

Természetesen, sok múlik a genetikán, DE:

a testünk annak is lenyomata, hogy kik vagyunk, voltunk, és milyen előző életekből jövünk.

Az is nyilvánvaló, hogy a test a legérzékenyebb jelzőrendszerünk, ha valami komoly stressz vagy trauma ér bennünket, az legtöbbször fizikai tüneteket okoz. Mert a test és a lélek összekapcsolódik, a testünk, az arcunk a lelkünk kivetülése. Van olyan ismerősöm, akinek amióta az eszét tudta, fájt a háta (egészen pontosan a bal lapockája alatt). Egyszer elment egy előző életes utaztatásra, ahol meglátta, hogyan halt meg: leszúrták, hátulról, pontosan ott, ahol fájni szokott a háta. Pár nappal ezután a fájdalom eltűnt, soha többé nem érezte. Mert egy ilyen utaztatásnak az élménye is képes arra, hogy egy, a lelkünkben cipelt programot, egy blokkot kioldjon – ez történt az ismerősömmel is.

,,...leszúrták, hátulról, pontosan ott, ahol fájni szokott a háta. Pár nappal ezután a fájdalom eltűnt, soha többé nem érezte" Forrás: Shutterstock

Volt előttem egy vízió, tizenéves korom óta: azt láttam, hogy harmincöt éves koromra képes leszek elérni, hogy olyan legyen a testem, amelyben végre jól érzem magam (és nem szégyellem azt).

Idén nyáron leszek 35. És a vízió lassan kezd valósággá válni. Mostanra képes vagyok a testemet és az elmémet is (legtöbbször) uralni, az önmegtartóztatás és a fegyelem fejlesztésével. Ha azonban lelkileg nem fejlődtem volna, ha nem meditálnék, és nem mantráznám azt, hogy a tökéletes egység és egészség állapotát élem, akkor tudom, hogy nem ilyen állapotban lenne a testem. Mióta komolyan foglalkozom a lelkemmel, az önismeretem fejlesztésével, (és rendszeresen szoktam akaraterőt is kérni az Égieimtől), azóta könnyebbé vált a testem formálása, karbantartása is.

,,Ha azonban lelkileg nem fejlődtem volna, ha nem meditálnék, és nem mantráznám azt, hogy a tökéletes egység és egészség állapotát élem, akkor tudom, hogy nem ilyen állapotban lenne a testem" Forrás: Shutterstock

Ahogy Vera fogalmazott: először a lelket kell rendbe tenni, utána jöhet a test, és akkor az is sikerülni fog. Megerősíthetem, tényleg így van. Még ha nem is varázsütésre történik a dolog, mert keményen meg kell érte dolgozni, mint minden igazán értékes kincsért az életben. De ha a lélek rendben van, akkor a test is követni fogja, és valahogy egy csodálatosan működő egységgé olvad össze a kettő.