Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Miller Zoltán

PM: Milyen gyakran beszélgetsz ilyen témákról: lélek, sors, spiritualitás?

MZ: Szerintem az ember a legtöbbet ezekről beszélget, csak nem feltétlenül másokkal, inkább saját magával. Bármilyen lelki traumát igyekszünk feldolgozni, vagy ha belső hitvitát folytatunk, ezek mind ennek a témakörnek a részei. Ilyen szempontból gyakran beszélgetek ilyesmiről. Hála Istennek az én szerelmem, Vágó Bernadett (színész, énekesnő – a szerk.) is hasonló ívású, ezért mi sokat szoktunk ilyen témákról beszélgetni.

PM: Azt hiszem, ez ritka. Azt tapasztalom, hogy a férfiaknak kisebb százaléka nyitott az ilyen témákra.

MZ: Nézd, voltam elsőáldozó, római katolikus karrierem azonban ezután véget is ért. Akkor tisztességgel végigcsináltam, amit kellett. Utána pedig elgondolkodtam, hogy ha létezik a feljebb való - itt mindenki, hite szerint eldönti, hogy minek nevezze -, akkor én nem gondolom, hogy nekem egy másik embert kell segítségül hívnom ahhoz, hogy tudjak vele beszélni, kommunikálni.

PM: Eszerint te hiszel Istenben?

MZ: Így van. Volt, amikor nagyon hittem, de volt olyan is, amikor egy picit nem hittem.

PM: Az miért volt?

MZ:

És nagyon érdekes, hogy volt nekem egy szép arany nyakláncom, rajta a megfeszített Krisztus, medálként. Még édesapám hozta a Vatikánból, meg is szenteltette. Gyerekkoromtól hordtam, de amikor elkezdődött a hitetlen korszakom, akkor elveszítettem. Azelőtt soha nem nyúltak hozzá, nem lopták el, nem hagytam el, azonban ekkor egyszer csak eltűnt a nyakamból, és soha többé nem lett meg. Ennek mélyebb jelentőséget tulajdonítok azóta is. Mintha amikor a lelkem elengedte volna egy időre a hitet, azzal Ő is háttérbe vonult volna, és azt üzente ezzel: „Tessék, akkor járd azt az utat, amit te szeretnél!"

PM: Aztán mégis visszatért a hited, és a keleti filozófia felé fordultál. Miért?

MZ: Mert azt tapasztaltam, hogy a keleti vallások rendkívül sokat foglalkoznak a hétköznapi ember létezésével. Azzal, hogy te hogyan létezel, hogyan integrálódsz a téged körülvevő világba. Azt érzem, hogy a mai ember próbál mindent megérteni, de valamiért hiányzik az alap. De a kiindulási pont az volt, amikor 2009-ben egy nagykoncert után úgy döntöttem, hogy otthagyom a pályát. Megismerkedtem egy olyan hölggyel, aki a jóga egyik ágazatát képviselte Magyarországon. Elmentem hozzá, és olyan jó közegbe kerültem, hogy elkezdtem rendszeresen járni, meditálni. Végül így kerültem ki Delhibe, a jóga ágazat gurujának ashram-jába. Csodálatos élmény volt, négy napot voltam ott, és egy egész éven át igen komoly hatással volt rám.

PM: Hogyan működnek a megérzéseid?

MZ: Nagyon erősek, bár a magánéletemben nem mindig hallgattam rájuk. De tudom, hogy mindig az elsőre bevillanó megérzéseimre kellene hallgatnom. Egyszer egy barátommal Sopronba tartottunk kocsival, a Petőfi Színházba, ott játszottunk. Egy igen kanyargós, beláthatatlan, ezért veszélyesebb útszakaszhoz értünk. Én vezettem, és egy nagy kanyar előtt azt éreztem, hogy le kell vennem a lábam a gázpedálról, és ráléptem a fékre. Ahogy jöttünk ki a kanyarból, megláttuk, hogy egy kamion előzi szemben a sort. Mivel már épp lelassítottam a kocsit, még egy erőteljesebb féket nyomtam, és lehúzódtunk a zöldre. Így épp el tudott húzni mellettünk a kamion, a mi sávunkban. Utána percekig ültünk a barátommal némán, egymás mellett. Csak annyit kérdezett: megérezted? Mondtam neki, hogy nem tudtam, hogy mi az, vagy miért, csak tudtam, hogy meg kell tennem.

NL: Van egy állandó feszített helyzet az életedben, mintha mindig készenlétben kéne állnod, ez pedig folyamatos belső feszültséget eredményez. Ez tudatalatti tartalom, nem tudhatod, honnan is ered.

MZ: Ez valóban bennem van, egyfajta folyamatos késztetés, hogy mindig csináljak valamit. Ezt úgy hívtuk Millereknél, hogy mi útközben érezzük jól magunkat. Édesapám és nagypapám is ilyen volt, és ha van végre egy „megérkezés", akkor ott elindul a toporgás, hogy menjünk már tovább.

NL: Amit mindannyian látunk, az a nagy erő, amiben azonban benne van a női oldal ereje is. Ezért vagy ennyire nyerő, mert a férfiasságodon belül tudod a nő erejét is használni. Ez egy ritka dolog.

MZ: Ez is igaz!

NL: Van benned továbbá egy állandó szellemi pörgés is, ami szintén nem hagy nyugodni. Ilyen a temperamentumod, amit esetleg próbálsz egyfajta felvett nyugodtsággal ellensúlyozni, mert zavar, hogy mi látjuk ezt az állandó rezgést. De igazából felesleges. Ez a lap a szerelemről is szól, sokszor voltál már szerelmes, ez is olyan, mint a vágtató musztáng: egyik helyről a másikra cikázol.

MZ:

NL: Végül, az utolsó lap azt mondja, hogy egy hatalmas bánatkészség van benned, amit el is tudsz rejteni előlünk. Sajnos ez sűrűn szerepel a repertoáron, mert ez is a személyiséged része. Sok lehet a mélypont, amelyeket jó alaposan meg is élsz, ez a depresszióra való hajlam megnyilvánulása.

MZ: Ez is így van. Talán csak az általam írt dalokban tör igazán felszínre, hogy milyen mélyen tudom megélni a bánataimat.