Müller Péter: "Félni, szomorkodni, levertnek lenni lehet egyedül is"

Minden ember kivétel nélkül társas lény. A magányba csak menekül. Az egónk azonban állandó önvédelemben él, tart másoktól, s a félelmünk elzár a másik embertől. Ezért nagy pillanat, amikor szívünkben megszólal az öröm, és átadjuk magunkat a társastáncnak.

Ehhez nemcsak valami jó hír kell, hanem bátorság és erő is. Ha nem félek: enyém a világ!... És a testvérem lesz még az idegen ember is... Ez az igazi művészek titka. Hogy önfeledtté tudják tenni az embereket! Újra megtanítják őket repülni! Nyisd ki a szárnyadat!... És ne félj!