Jézusnak szigorú hozzáállása van a házassághoz:
Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
(Márk 10:11-12)
A tanítványok, mint általában az emberek, az emberi gyarlóság oldaláról közelítették meg a kérdést: amennyiben a házasság végleges, és a tévedéseket lehetetlen helyrehozni, akkor miért nem jobb megoldás egyáltalán nem házasodni?
Jézus erre a kérdésre nem adott közvetlen választ, a tanítása talán túl szigorú lett volna a bűnbe esett emberiség számára.
Máté apostol, aki egyike volt Jézus első követőinek, megengedőbben nyilatkozott a tanítványoknak a tanításról:
Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
(Máté 19:12)
Valószínűleg manapság még megengedőbben fogalmazunk, de abból talán egy jottányit sem engedhetünk, hogy velünk közös, de minimum hasonló értékrendet követő társat válasszunk magunknak.
Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.