Pilát Gábor: "Néha egy párkapcsolat kísérteties hasonlóságot mutat a gyorséttermi sült krumplival"

Amikor kiéhezve megrendeled a krumplit a pultnál, vágyakozol utána, és jó esetben nem az ízfokozók generálta függőség miatt. Esetleg túlvállalva magad, azonnal a legnagyobbat kéred, és nem feltétlenül azért, mert akciósan kínálják. Mert kell. Legfeljebb a maradékot kiszórod a szemétbe, legyen másnak is feladata vele.

Szóval amikor frissen megkapod, kicsit talán megsózod, és azonnal nekiesel. Jól is teszed, mert langyosan már csak kompromisszumokkal fogyasztható, ilyenkor jól jön mellé egy kis cukros üdítő. Csak, hogy rendesen csússzon. Azonban ha túlléped az időkorlátot, ami ebben az esetben nagyjából 10–12 perc, akkor – ha csak nem vagy teljesen vak a valósággal kapcsolatban – már bánod, hogy nem az előző napi kaját vetted elő a hűtőből, és fogyasztottad el akár hidegen.

Tudsz érte tenni, hogy életben maradjon. Ha nem teszel, úgy jársz, mint a sült krumplival. Ha teszel, de csak hellyel-közzel, akkor úgy, mint az autóknál az idővel egyre hanyagabbul vezetett szervizkönyv. Ott ugyan az idővel a pecsétek ritkulnak meg és fogynak el, egy kapcsolat esetében maga a kapcsolat.