Ebből az állapotból már csak egy elvétett lépés kell, és máris azonosítottuk magunkat a megfigyelt vagy kezelt dologgal, ami a képletes és valóságos vesztünket is okozza, hiszen elveszítjük a kapcsolatunkat saját magunkkal.
Gyakran csak akkor gondolunk magunkra, és csak akkor fohászkodunk az égiekhez, amikor bajban vagyunk. Pedig ezt rendszeresen megtehetnénk. Esetleg soha. Vagy csupán tennénk, amit szükséges, aztán haladnánk tovább, bizonyossággal érezve azt, hogy az életműködésünk minden helyzetre tudja, sőt meg is adja a helyes választ.
A mai kor tudatos embere mindinkább ön-tudatára akar ébredni. Mindazon túl, hogy ez a szándéka rendkívül magasztosnak tűnik, gyakran elfelejti, hogy ennek a folyamatnak óhatatlan velejárója az ön-felejtés. Amikor elfelejti valódi, szavakkal leírhatatlan szellemi lényét.
Egy indiai bölcs szerint a világ megismeréséhez felejtsd el önmagad, és önmagad megismeréséhez felejtsd el a világot. Nem is tehetünk másként, hiszen a tudatos és a tudattalan az életnek pusztán két ellentétes megnyilvánulása, olyan, mint a nappal és az éjszaka.
Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.