Müller Péter: "Néha elfelejtünk szeretni"

Menjünk tovább ebben a titokban. Amikor legelőször találkoztál vele, az életben, akkor is érezted: „Ismerem!" Ez már a reinkarnáció rejtélyébe vezet. Nem most beszélek vele először. Azonnal érzem őt. Ismerős. És mintha csak folytatnánk valamit, azonnal értjük, érezzük egymást. Nem kell neki sokat magyarázni. S őneki sem neked. Az ilyen emberrel, ha csak öt-, vagy tízévenként látjátok egymást, akkor is jó barát marad. Ismerős. Azonnal értitek egymást. Néha folytatni tudja a gondolataidat. Te is, az övét. Ez az „Otthon vagyok benned!" egyre ritkább manapság. Úgy mondjuk: elidegenedtünk egymástól. Én úgy, hogy elfelejtettük! Néha elfelejtünk szeretni. És akkor a másik ismeretlen lesz. Újra kell kezdeni, az egészet. Néha nagyon nehéz, vagy nem is lehet. A szeretet titka: nem felejteni.