Az akkor 33 éves Katalin reggel munkába készülődött, megreggelizett, felöltözött, majd szinte a semmiből, másodpercek alatt jutott el a járásképtelenségig – stroke-ot kapott. Szerencsére otthon volt a lánya, aki egyből édesanyja segítségére sietett. A fiatal lány kihívta a mentőket, akik kórházba szállították Katalint.
Ilyen átélni a stroke-ot
Valami furcsa érzés kerített a hatalmába, boldogság, egyfajta pillanatnyi eufória. Majd hirtelen, mintha egy idegen ért volna hozzám, odanéztem, és láttam, hogy az bizony a jobb kezem. Képtelen voltam mozgatni és teljesen érzéketlenné vált. Amikor a combomhoz ért, undort éreztem, mintha nem is hozzám tartozna. Olvasd tovább!
Három hónappal később derült csak ki, hogy agyi aneurizmája van, amit azonnal műteni kell. Ez lényegében egy verőér tágult szakaszának elvékonyodott érfalát jelenti, amely megrepedésekor vérzés, vérömleny alakul ki, ami növeli a koponyán belüli nyomást, és roncsolja az agyszövetet. Az a felismerés, hogy lényegében bármikor meghalhatott volna, Katalinra sokként csapott le.
A műtét után nagyon lefogyott, nem tudott felülni, nem volt képes fogni, a fürdőkádba is a lánya emelte be, majd emelte ki. Ez a fajta kiszolgáltatottság nagyon megviselte. Beletemetkezhetett volna ebbe az érzésbe, takaróként maga köré vonva, de ő mégsem zuhant bele az önsajnálatba.
Eldöntöttem, hogy ugyanolyan leszek, mint voltam. Ugyanolyannak kell lennem!
A kimondott szavak adtak erőt Katalinnak, hogy ne csupán harcba szálljon a régi életéért, de hagyja, hogy a betegség jobb irányba terelje. Jelenleg bölcsődei gondozóként dolgozik, mellette pedig olajképeket fest. Élete nem is lehetne kiegyensúlyozottabb, boldogabb.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.