Müller Péter: „A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz...”

Legyen az a másik ember a gyereked, a férjed, a feleséged vagy egy idegen. A figyelem nem azt jelenti, hogy ránézek, hanem azt, hogy figyelek a lelkére, az életére, a sorsára, a gondjára, a bajára, az örömére és a bánatára – odaadom magamat neki. Amíg figyelem, csakis ő érdekel engem, és nem saját magam. A vele történt dolgok fénybe kerülnek, számomra is fontossá válnak, átélem őt, és egy ideig elfeledkezek az én életemről, és az övé lesz a fontos. Egyébként mindezt, amit elmondtam, úgy is hívhatod, hogy Szeretet.

(Javaslom, hogy a fenti mondatot írd fel a mobiltelefonod hátlapjára! S jusson eszedbe, ha hívnak, s éppen beszélsz valakivel.)