Pilát Gábor az elismerésről

Velünk lenne a baj? Az elismerés a sérült ember szánandó vágya lenne? Határozottan nem. Ha nem erre alapozza valaki az önbecsülését, akkor inkább csak meggy a fagyi tetején, ami a szó szoros és átvitt értelmében is megédesíti az életet. Ha viszont semennyit sem kap belőle, kissé ízetlen lesz, és amikor az elismerés helyett csak leértékelés a jussa, akkor keserűvé válik az íz.

Az elismerés tehát nem a sérült ember szánandó vágya, az el nem ismerés a sérült ember jellemzője.
Milyen furcsa, disszonáns és életidegen kimondani: bántás a szerettünktől. Pedig semmi furcsaság nincs benne. Akinek karcos a szemüvege, mindent karcosan lát, így hát a sérült ember kritikusan és leértékelően tekint a világra, nincs benne elismerés. Várhatsz tőle, és meg is sértődhetsz, ha nem ad, de az egész olyanná válik, mint a kaszinó. Rövid távon akár nyerhetsz is. Utána is van esélyed, de nem több, mint az orosz rulettben.