„Éppen a kapuban álltam, amikor az egyik fiatal színész bal lába nagyon meglendült, és iszonyatos erővel küldte a kapu felé a labdát. Én lazán, bal kézzel ütöttem ki a labdát, ami egyébként sikerült is, mert nem lett gól belőle. Viszont abban a pillanatban éreztem, hogy nagy baj van" – mesélte Varga Miklós, aki óriási fájdalmat érzett, mégsem hagyta cserben csapattársait, és nem adta fel a játékot.
Összecsuklottam, és rettenetesen elkezdett fájni a csuklóm. Igaz, utána kiálltam a kapuból, de folytattam a mérkőzést, amit végig le is játszottam.
A meccs után egyből hazament, ám nem szűnő fájdalmai miatt még aznap késő este elment az orvosi ügyeletre. Azt mondta, az orvosi diagnózis hideg zuhanyként érte.
„Eleinte azt gondoltam, hogy egy egyszerű csuklórándulás, mert ugye a törésnek szemmel látható jelei vannak. Nekem viszont nem dagadt fel cipó nagyságúra, csupán egy kicsit volt csak bedagadva. De, amikor már késő este sem akart szűnni a fájdalom, biztos, ami biztos alapon leszaladtam a kerületi sebészetre, ahol egy kedves orvos barátom fogadott. "Te is jól kezded az évet, egy csuklótöréssel„ – mondta rögtön nekem. Mire meglepettségemre csak annyit tudtam mondani: dehogy van ez eltörve! Aztán felküldött röntgenre, ahol megállapították, hogy orsócsonttörésem van. Begipszelték, és közölték, hogy három-négy hétig biztosan rajtam lesz. Teljesen kétségbeestem. Hát, hogyan fogok így én focizni?" – folytatta Varga Miklós, aki végül saját felelősségére, de begipszelt kézzel is eljár tréningezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.