„Gyakran kérnek mások is, hogy segítsek és mindig megteszem, ahogy az anyagi helyzetem engedi. Legutóbb madarakat támogattam. Ebben a világban, ami arra szolgál, hogy eltávolodjunk egymástól, ez az, ami közelebb hozza az embereket„ – mondta B. Tóth László a Borsnak.
„Én is voltam nagyon beteg pár évvel ezelőtt. Sztrókom volt. Titkos sztrók, nem mondtam el senkinek, ez magánügy."
„A feleségemnek, Juditnak köszönhetem, aki azonnal észrevette, hogy baj van, és egy órával később már kórházban voltam„
– meséli László.
„Észrevette, hogy lebiggyedt a szám széle, és a bal kezemmel nem tudtam megfogni semmit. Én közben harcoltam, hagyj engem békén, ne hívj mentőt. Teniszezni kell mennem, nem érek én erre rá! Szerencsére nem hagyta magát" – árulta el László, aki szerencsére hamar tünetmentessé vált, és két nap után el is hagyhatta a kórházat.
Mivel időben sikerült elcsípni az agyműködés vérellátási zavarát, nem lépett fel működési zavar, így nem volt szüksége rehabilitációra, az életmódján viszont változtatni kellett. A rosszulléte óta B.Tóth kevesebb fellépést vállal, és kicsit óvatosabban éli mindennapjait.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.