Müller Péter: Akit igazán szeretünk, annak a hibáit is szeretnünk kell

Adj Istenem egy embert, legalább egyetlen embert, akinek lelkem titkos kódjait ki merem adni. Adj egy embert, aki valóban szeret!
Mindenki ezt kéri. Egyetlen embert, akivel nem élek önvédelemben, akit beengedek magamba: „Ilyen vagyok, igen, minden jóval, rosszal, gyengeségemmel, hazugságommal, félelmemmel, zűrömmel és hitványságommal együtt!" Az igazi társunk előtt nincsenek titkaink, mert beengedjük magunkba, és ő is minket. Nem kényszerülök folytonos önvédelemre, mert valóban szeret, és én is őt.
Szeretni igazán ugyanis csak akkor szeretünk valakit, ha a hibáival együtt szeretjük.
Mindent elnézünk, mindent megbocsátunk – mert valóban szeretjük egymást.