Pilát Gábor: "A lélek nem sminkelhető"

Nem az a baj, hogy egyre nagyobb a világ elvárása az egyén felé, hanem az, hogy az egyén „jó" diákként, de „rossz" tanulóként igyekszik megfelelni ezeknek. Ezért a ma emberének elsődleges drogja a szorongás lett. Az összes többi csak ennek az enyhítésére szolgál.

Ha nem adsz időt magadnak a csendes egyedüllétre, akkor esélyt sem adsz a lelkednek, hogy az áttörje a hétköznapok racionalizált világát. A zaj, a nyüzsgés és a színes kavalkád sűrűn szőtt fátyolként borul az élet mélyebb igazságaira.

A világ megismerésében elvitathatatlanul nyerésre állunk. Képesek vagyunk atombombát előállítani, megannyi gyógyszert megalkottunk a depresszió tüneti kezelésére, és már egy egyszerű applikáció segítségével is rá tudunk nagyítani a világ legeldugottabb pontjára, sőt varázsütésre teszünk széppé bárkit. Eközben magunkat egyre kevésbé ismerjük, és ami még borzasztóbb, egyre kevésbé van szándékunk erre vonatkozóan. Mintha teljesen elfelejtenénk azt az igazságot, hogy a világ megismeréséhez felejtsd el magadat, magad megismeréséhez pedig felejtsd el a világot. Nemhogy elfelejteni nem akarjuk, de egyre intenzívebben használjuk a világot, így egyre inkább rabjává válunk, és közben mindinkább hiányzik valami az életünkből.