Cyberchondria: Élet a tünetkeresés csapdájában

Ha egy ismerőstől azt halljuk, hogy ez, meg az fáj, és biztos, hogy ilyen-olyan baja van, hajlamosak vagyunk megmosolyogni. Ha egy férfirokonunk náthásan ágynak esik, azt mondjuk, „ilyen a férfi, ha beteg, már a végrendeletét írja". Ha meg nő, akkor nyilván szimulál, és úgy általában mindenki, aki „kicsit túlzásba viszi a betegeskedést", hipochonder. Pedig a hipochondria komoly pszichés zavar.

A hipochondriás állandóan attól retteg, hogy valamilyen súlyos betegség támadta meg, annak tüneteit érzi és kimondottan figyeli is magán. Ha orvoshoz megy és megnyugtató választ kap, az sem elég neki, biztos benne, hogy a vizsgálatok eredményei hibásak, vagy eleve nem is arra a vizsgálatra lett volna szüksége, amit elvégeztek nála, esetleg elcserélték az eredményeit. Ha az orvosa sokadik alalommal sem talál nála semmi komoly bajt, akkor inkább másikat keres, mert az kizárt, hogy ne lenne beteg, nagy eséllyel a doktor nem ért a munkájához, vagy nem akar vele foglalkozni. Ha ez a sokszor mániás depresszió, paranoia, szorongás és más mentális betegség mellé társuló állapot több mint hat hónapja fennáll, akkor az orvosi szaknyelv szerint hipochondriázisról beszélhetünk.

A cyberchondria, vagy kiberchondria egy viszonylag új kifejezés. Míg korábban a hétköznapi ember információ hiányában sokkal kevesebb betegséget ismert, addig ma az internet segítségével – erre utal a cyber előtag – a legritkábban előforduló, legborzalmasabb, legcsúnyább halálhoz vezető kórságokra is rákereshet. Dr. Google-ként szokták emlegetni a „segítő keresőt", amibe akármilyen vélt, vagy valós tünetet beírhat az ember, pillanatok alatt ezerféle betegség közül válogathat, csak aztán bírja is el azt a lelki terhet, amit az olvasottak okoznak.

És akkor itt vannak még az egyre szaporodó tünetkereső oldalak, amelyek szintén „segítséget" nyújtanak a házi diagnózis felállításához. De a laboreredmény önálló elemzéséhez is kaphat támogatást, aki még az orvosi kontroll előtt szeretné tudni a tünetei okát: számos oldal szakosodott arra, hogy a közönséges földi halandót halálra rémítse. Holott szakemberek számtalanszor elmondták már, hogy a laboreredmény szakértelem nélküli, „soronkénti" elemzése tévútra visz és szorongáshoz vezethet.

A „képzelt betegek" kezelése nem könnyű, hiszen saját magukon ritkán ismerik fel, hogy pszichés zavarral élnek, ők tényleg meg vannak győződve arról, hogy a tüneteik mögött valódi betegség húzódik, de szakemberek szerint nem is lehetetlen. A pszichoterápia és a viselkedésterápia lassú és rögös út, és néha visszaesés is előfordulhat, de ha a beteg elfogadja, hogy tüneteit nem szervi problémák okozzák, akkor az legtöbbször javulást hoz az életébe.