Egy szúnyogcsípéstől óriásira duzzadó testrészek: ilyen szörnyű betegség az elephantiasis

Elephantiasis, elefántbetegség, elefántláb, egyes említésekor vastagbőrűség a neve ennek a sajnos nem is annyira ritka kórnak, ami főként a világ trópusi területein fordul elő. A benne szenvedők pedig nem lesznek Elefántemberek, mint a cikksorozatunkban épp a közelmúltban tárgyalt híres beteg – az ő testszerte megjelenő kinövéseit egy másfajta szindróma okozta. Az elephantiasis ezzel szemben nem okoz kinövéseket, épp csak óriásira duzzaszt bizonyos testrészeket belülről, jellemzően a test alsó felén, így alakulhatnak ki például olyan elképesztően vastag lábak, amikről az elefántok jutottak eszébe a betegséget elnevezőknek.

Az elephantiasis által érintett emberek száma körülbelül 120 millió lehet világszerte, ők pedig jellemzően trópusi és szubtrópusi éghajlattal rendelkező országokban élnek, így a betegség főként Afrikában, Ázsia déli-délkeleti részein, Latin-Amerikában és a Csendes-óceáni szigetvilágban fordul elő. Az elephantiasis egy úgy nevezett parazita betegség, ami fertőzés útján terjed. A fertőzést pedig egy szúnyogcsípéssel a szervezetbe kerülő parazita férgek okozzák: ha a Wuchereria bancrofti, Brugia malayi és Brugia timori parazitafajták bármelyike bejut, akkor megtörténik a baj. Sőt, akár nemcsak szúnyogcsípés, de bizonyos talajfajtákkal való érintkezés, azok bőrön belülre jutása (pl. nyílt seb esetén) is előidézheti a fertőzést.

A legtöbb fertőzött beteg eleinte nem mutat különösebb tüneteket, a testükbe jutó parazita férgeknek időre van szükségük a növekedéshez és a „helyükre" kerüléshez. Ezek a típusú kórokozók ugyanis az emberi nyirokrendszerben érzik jól magukat, és amikor már túl nagyra nőnek a nyirokerekben, akkor elzáródásokat okoznak. A szövetekben lévő folyadék így nem képes távozni, a nyirokmirigyek megduzzadnak, idővel pedig akár visszafordíthatatlanul károsodnak. Ez eleinte olyan tüneteket okoz, mint az erős láz, a fehér színű vizelet és különféle tüdőproblémák. Súlyos esetben aztán a testrészeket is deformálja a felgyülemlő belső folyadék, és extrém méretűre nőhetnek a különböző testrészek, főként a lábak, a karok és a nemi szervek. Ráadásul nemcsak kóros méretűvé, de fájdalmassá is válnak ezek a testrészek, az elephantiasis mellé pedig a nyirokcsomók- és csatornák bakteriális fertőzései is gyakoribbá válnak a rendellenes működés miatt.

De ha ilyen gyakori ez a szörnyű betegség a világ egyes tájain, miért nem próbálják megelőzni? Nos, a probléma az, hogy egyelőre nincs erre megfelelő módszer. Nem léteznek oltások vagy gyógyszerek a megelőzésre, így maximum a szúnyogcsípések elleni minél teljesebb körű védekezés marad azokban a régiókban, ahol ez a betegség fenyeget – és azokban a napszakokban, amikor az ilyen szúnyogok csípnek, mert főként alkonyat és hajnal között támadnak. Ha pedig valaki már elkapta az elephantiasist, akkor megfelelő kezelés esetében is évekig tartó folyamatra kell számítania, mire teljesen sikerül kiirtani a szervezetből a parazitákat. A jelenleg ilyen célra használatos parazitairtó gyógyszerek (albendazol, dietilkarbamazin-citrát, ivermektin) ugyanis gyakran nem képesek elpusztítani a kifejlett férgeket, csak a terjedésüket és szaporodásukat megakadályozni. Így ilyenkor egyszerűen meg kell várni, míg az összes parazita magától az életciklusa végéhez ér.