Krízis, megküzdés, problémakezelés - Te hogyan csinálod?

Új, addig ismeretlen helyzet új megoldásokat is követel, tehát alkalmazkodás és a gondolkodásmódunk megváltoztatása nékül nem jutunk sokra. Ám, ha sikerül átformálni a gondolatainkat, hozzáállásunkat, akkor komoly előnyre és személyiségfejlődésre tehetünk szert.

Mi a krízis?

A görög eredetű szó válságot, fordulatot jelent, azaz mindenképpen mást, mint a megszokott. Ha az ember válságba kerül, vagy az élete fordulóponthoz ér, döntések sorát kell meghoznia, hogy tovább tudjon lépni.

A krízissel számos pszichológus foglalkozott és foglalkozik Ericssontól kezdve Selye Jánoson át, Lazaruson keresztük Caplanig, akik sokat tettek és tesznek azért, hogy megértsük, min megyünk keresztül, ha váratlan és nehéz helyzettel szembesülünk, és miért reagálunk úgy, ahogy. Míg Ericsson a fogalmat definiálta, Selye a stresszelméletet dolgozta ki. Lazarus a megküzdési stratégiákat írta le, Caplan pedig a kríziselméletet fogalmazta meg.

Ami biztos, hogy a krízis mindig egy váratlanul fellépő, kritikus helyzet, melyre a megjelenésekor még nincs kidolgozott stratégiánk, ennek ellenére szembe kell néznünk vele és meg kell oldanunk.

Mi a társadalmi krízis?

Valami, amiből mostanában rendesen kijutott az emberiségnek, lásd pandémia, háború, gazdasági válság... Azaz olyan krízis, ami nemcsak az éppen elszenvedni kénytelen embereket érinti, hanem a teljes társadalmat, népességet.

A társadalmi krízisek jellemzői, hogy soszor hosszú távon, nemzedékeken át is kihatnak, fennmaradnak: ilyen egy népirtás vagy egy háború. Ezeket az utóhatásokatl transzgenerációs, azaz generációkon átívelő hatásként is szokták említeni, melyek gyakran mentális problémákat is okozhatnak a krízis idején még nem élt utódoknál is.

Mivel a hirtelen fellépő fordulatokra nem vagyunk felkészülve, amikor elérnek, eleinte hitetlenkedünk, „ez nem velünk történik, hiszen hogyan is lehetne például a XXI. században háború a szomszédos országokban?" Márpedig háború bármikor lehet, bárhol. Van is. De mivel nem számítottunk ilyen eseményekre, felkészületlenül ér, azt érezzük, hogy elveszett a biztonságunk, sebezhetőek vagyunk, nem vagyunk hatással a saját életünkre, nem mi irányítjuk azt, ami félelmet, pánikot gerjeszt az emberben.

Megküzdési stratégiák

A feljebb már említett Lazarus két megküzdési módszert, kétféle szempontú stratégiát írt le, ezek:

• érzelmi fókuszú megküzdés
• problémafókuszú megküzdés

Hogy melyik lenne a hatásosabb, azt nem nehéz kitalálni, de először nézzük meg, melyik mit jelent.

Érzelmi fókuszú megküzdés esetén figyelemeltereléssel próbáljuk meg enyhíteni a minket feszítő negatív érzéseket, megpróbálunk csak a pozitv dolgokra koncentrálni mind magunkban, mind a minket körülvevő környezetben és történésekben. Ennek a megközelítésnek is megvannak a maga előnyei, hiszen ha magunkban is a pozitív tulajdonságokat keressük, tudatosítjuk, hogy milyen erősségeink vannak, azzal erősítjük az önbizalmunkat, könnyebben meg tudunk birkózni az aktuális válsággal, amiben vagyunk, s noha abban a pillanatban, amikor történik, kudarcként foghatjuk fel, megoldva a helyzetet sokkal erősebben kerülhetünk ki belőle, mint amikor a fordulóponthoz elérkeztünk.

A problémafókuszú megküzdés előnye, hogy nem visznek el a megoldáskeresésben az érzelmeink, magára a krízisre, annak okára koncentrálunk, azt az irányításunk alá vonjuk, azaz kontrolláljuk. Ez azért is fontos, mert akármi is lesz a válsághelyzet kimenetele, még ha nem is kedvezőek a szituációból eredő következmények, akkor is azt érezhetjük, hogy márpedig mi irányítjuk az életünket, igenis van hatásunk az adott válság-, vagy élethelyzetre, azaz sokkal hatékonyabbnak érezzük magunkat, mintha hagynánk, hogy elsodorjanak az érzelmeink.

Hogy ki hogyan kezeli a krízishelyzeteket, az személyiségtől is függ, egy azonban biztos: ha túl vagyunk a nehézségeken, akkor sem dőlhetünk hátra, hiszen csak a válságnak van vége, annak utóhatásaival még dolgoznunk kell. A keletkezett veszteségek feldolgozására, új célok kitűzésére van szükség ahhoz, hogy visszarázódhassunk a krízis előtti, rendes kerékvágásba.