6 dolog, amit még véletlenül se mondj valakinek, aki mentális betegséggel küzd

"Ne törődj vele, majd elmúlik"

Bár sok esetben kényelmetlen lehet, nagyon fontos, hogy szeretteinknek teret adjunk, hogy megélhessék az érzéseiket. Ha elnyomják magunkban a problémáikat, attól azok nem fognak elmúlni, sem megoldódni, csupán belülről emésztenek, és egyre súlyosabb károkat okoznak az érintetteknek.

"Oké, de ugye nem akarod megölni magad?"

A kérdés önmagában fontos, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában tesszük fel. Ez a kérdés ebben a megfogalmazásban olyan, mintha azt mondanánk, hogy "ne haragudj, nem állok készen erre a beszélgetésre, ezért szükségem van a megerősítésre, hogy nem ez jár-e a fejedben".

Ezzel a mondattal csupán a kérdező nyugtatja saját magát, és több kárt okozhat az érintettben, mint gondolná. A másik probléma, hogy erre a kérdésre ebben a formában nem lehet jól válaszolni: a mentális betegségben szenvedő fél ezzel könnyen érezheti a nyomást, és elintézheti annyival a választ, hogy "még jó, hogy nem", miközben lehet, hogy a valóság nem is állhatna távolabb ettől.

"Már megint rosszul érzed magad?"

Talán van, aki számára ez újdonság lesz, de a mentális betegségek nem múlnak el egyik pillanatról a másikra. Néha jobb, néha rosszabb. Pontosan ezért nem szabad elbagatellizálni, hiszen akárhányszor jön a rosszabbik hullám, az érintett mindig máshogy fogja megélni, nem feltétlenül lehet ráhúzni egy sémára.

Már csak azért sem szabad félvállról venni ezt, hiszen kívülállóként nem feltétlenül lehetünk tisztában azzal, hogy a negatív gondolatok milyen intenzitással törnek rá szerettünkre, így, ha megosztja velünk az érzéseit, fontos, hogy komolyan vegyük.

"Az öngyilkosság bűn"

A hitrendszerünk sajnos nem fogja megmenteni azt, akinek öngyilkossági gondolatai vannak. Azért, mert úgy gondolod, hogy az öngyilkosság bűn, és ezt hangoztatod is, a problémát nem fogja megoldani.
Figyelmes hallgatással ebben az esetben valószínűleg többet érhetünk el, mint a pokollal való ijesztgetéssel.

Ha segíteni szeretnénk, ne a saját értékrendünk elemeit ismételgessük, hanem igyekezzünk a másik problémáira összpontosítani. Ha az öngyilkossági gondolatok mellé rárakjuk a vállára azt a terhet, hogy még mi is elítéljük, azzal csak tovább nehezítjük a helyzetét.