„A gyerekeimért maradtam életben" - 4 éve kapott új szívet a hétgyermekes édesanya

"Egyszer, amikor haza mentem a munkahelyemről, nagyon bedagadt és fájt a lábam" – mesélte Csilla. "A háziorvos beutalt a kórházba, kiderült, hogy iszonyú vérszegény vagyok, és valami nem stimmel a szívemmel. Két hetes vizsgálat után kimondták: szívbillentyű cserére van szükség. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik meg. Persze akkor sem magamért aggódtam, inkább abba volt borzasztó belegondolni, hogy mi lesz a családdal, mi lesz az imádott munkámmal" - idézte fel a Fanny magazinnak az édesanya.

Két évvel később újabb sokk érte. Az orvosok azt mondták, annyira gyenge a szíve, hogy már csak a transzplantáció segíthet.

"Úgy voltam vele, hogy ha már ez a helyzet, akkor vágjunk bele, sikerülnie kell bármi áron. Nem volt bennem félelem, de bevallom, volt olyan, hogy a saját temetésemről álmodtam. Amikor felébredtem, úgy örültem, hogy csak álom volt, és élek. Akkor még a hétből két gyerekünk kiskorú volt, a felnőtté válás küszöbén álltak. Tudtam, hogy nekik szükségük van még rám, hogy elindítsam őket az életben, a lányokat férjhez adjam, a fiúkat kiházasítsam. Ez adott erőt, ez motivált a gyógyulásban és életben maradásban" - emlékszik vissza.

A mai napig emlékszik a pillanatra, amikor kilenc napos várakozás után, október 24-én, délután 3-kor bement hozzá egy fiatal doktor úr, és azt mondta: nemsokára megyünk, megjött a szív.

"Teljes extázisba kerültem. A családban megvolt a riadó lánc, hogy ki kinek szól. Én a testvéremet és a férjemet hívtam fel. A gyerekek közül néhányan azonnal odajöttek, akik a közelben dolgoztak. A műtős fiú annyira jópofa volt, hogy nem lehetett nem viccelődni. Ott feküdtem meztelenül, egy lepedővel letakarva, ő pedig szerzett nekem rózsaszínű műtős sapkát, mintha egy divatbemutatóra mentem volna. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a hatodik gyerekünk sérült, angelman szindrómával született. Neki köszönhető, hogy vasárnaponként ott találtam magam a vasárnapi miséken. Így volt könnyebb azt mondani azon a délutánon, hogy kérlek, Istenem, vigyázz rám, remélem, még találkozunk a családdal, és veled is atyám. Ilyen békés hangulatban voltam ott a műtőasztalon, tudván, hogy 50 százalék esély van a túlélésre" - mondta el Csilla, aki gyakran gondol arra, hogy vajon milyen lehetett az a valaki, akinek a szívét kapta, milyen lehet a családja.

"Magyarország tagja az Eurotransplant nevű szervezetnek, ez azt jelenti, hogy külföldről is érkeznek donor szervek. Az egyik professzor azt mondta nekem, hogy egy 7 gyerekes anyának, igazi, magyar szív jár. Pár nappal a műtét után bejött és elmesélte: sikerült, magyar szívet kaptam. Sajnos csak ennyit tudok róla. Amikor rá gondolok, mindig egy futó nőt látok. Jó embernek képzelem el. Minden reggel hálát adok neki és a családjának is. Vannak olyan amerikai filmek, amikben bemutatják, hogy a donor család meglátogatja a transzplantáltat. Mutatnak olyan jeleneteket, amikor a szívére teszik a kezüket. Itt szoktam kikapcsolni, képtelen vagyok őket tovább nézni" - nyilatkozta.

Csilla ma már újra teljes és hétköznapi életet él. Gazdasági vezetőként dolgozik az egyik tankerületnél, mellette férjével együtt ellátja a családi teendőket, például gőzerővel készülnek a nagylányuk nyári esküvőjére. Mellette pedig sportol: asztaliteniszezik. Pár hete lett bronzérmes a Szervátültetettek Magyar Bajnokságán.

"A Magyar Szervátültetettek Szövetsége propagálja a rendszeres sportolást, és lehetőséget is ad rá. Másfél éve kezdtem el náluk asztali teniszezni, és idén megvalósul egy hatalmas álmom: képviselhetem Magyarországot az Európa játékokon, Oxfordban. Sokszor hallom, hogy a szervátültetettek beleragadnak valamilyen betegség tudatba. Nekik is szeretnék erőt adni, példát mutatni. A sportolás mellett az „én időbe" tartozik például a rendszeres színházba járás is, ahova két lányommal és 77 éves édesanyammál megyek. Neki biztos, hogy nehezebb volt átélni ezt az egészet. Mindig óvva intett, nehogy az egy szem lányával történjen valami. Amikor megtudja, hogy az ő Csillukája hajnali háromkor is képes felkelni és bemenni Budapestre a fiúkért egy átmulatott este után, néha legorombít, hogy miért nem mondom, hogy oldják meg?! De hát imádom őket, és szerintem egy anya mindent megtesz a gyerekeiért. Ha menni kell, akkor nem kérdés, éjjel is értük megyek. Az én édesanyám szigorúbb volt velem és az öcsémmel, de a családi összetartást biztosan tőle örököltem. A testvéreivel és az unokatestvérével a mai napig összetartanak, szeretik egymást, nincs köztük ellenségeskedés. Ezt a mintát szeretném én is átadni a gyerekeimnek. Szeretném, hogy ha mi már nem leszünk a férjemmel, ők akkor is itt legyenek egymásnak. A betegségem alatt nagyon egymásra találtak. Tudatosult bennük, hogy mennyire fontos a család..." - vélekedik Csilla.

Forrás: Fanny magazin