Önismereti percek: így állítsuk fel határainkat jóllétünk eléréséhez

Az énhatárok olyan határvonalak, amelyek saját komfortérzetünket szolgálják, mi magunk húzzuk meg őket a külvilággal szemben. Ezek lehetnek érzelmi, fizikai vagy akár munkahelyi határok is. Ezeket felállítani nem egyszerű feladat. Arról, hogy hogyan húzzuk meg ezen határokat, hogyan tudjuk ezeket kommunikálni mások felé és mi a különbség köztük Oravec Ritával, önismereti tanácsadóval beszélgettünk. 

Testünk mindig jelez

A legegyszerűbben onnan ismerhetjük fel, ha határátlépés történik, hogy valamilyen negatív érzés vagy testi érzet jelenik meg bennünk. Testünk jelzéseire érdemes mindig figyelni. Jelezhet akár egy torkunkban lévő gombóc vagy gyomorgörcs, feszülés formájában. Attól függően, hogy milyen éles határ átlépéséről van szó, ezek a testi érzetek lehetnek erőteljesek, de gyengébbek is. Ha ilyesmit tapasztalunk, érdemes akár utólag átgondolni, hogy mi okozhatta a kellemetlen érzetet és mire lett volna szükségünk az adott helyzetben.

 – emelte ki Rita.

Érzelmi vagy fizikai határ?

Azokban a helyzetekben és kapcsolatokban érezzük legjobban magunkat, ahol bátran viselkedhetünk önazonosan, mert a környezetünk jól reagál ránk, megfelelően tükröz vissza minket. Ha áthágják az érzelmi határunkat, úgy érezhetjük, hogy a környezetünk nem megfelelően tükröz, amely következtében rosszul érezzük magunkat, megbántódunk vagy feszültséget érzünk.

A fizikai határok a fizikai érintkezésre vonatkoznak, például kézfogás, puszi, ölelés, vagy akár hogy milyen távolságra áll tőlünk a beszélgetőpartnerünk.

Túlzott szigorúság vagy lazaság? Melyik az egészséges?

Ha az esetek túlnyomó részében tudjuk képviselni magunkat, ritkán és csak enyhe mértékben érezzük, hogy esetleg határáthágás történt, akkor egészséges határokat tartunk.

Ha viszont gyakran érezzük diszkomfortosan magunkat bizonyos helyzetekben, de nem merünk szólni erről, akkor laza vagy alig észlelhető határokról beszélünk. Ez azonban egy maladaptív alkalmazkodási mód, azaz káros, mivel kiszolgáltatottá és manipulálhatóvá válunk. Sok laza határral rendelkező személy mások felelősségét is magára veszi.

 – magyarázta Rita.

Határállítás munkahelyi és személyes kapcsolatokban? Létezik!

Mindkét esetben az első lépés, hogy beazonosítsuk, hogy hol a határ.
A személyes kapcsolataink – a családot leszámítva- választott kapcsolatok, amelyeket azért ápolunk, mert valamit nyerünk általa. Például egy baráti beszélgetés feltöltheti az érzelmi raktárainkat, vagy megoszthatjuk a terheket például egy költözés esetén. 

Baráti kapcsolatainkban általában magunkat adhatjuk.
A munkahelyi kapcsolatainkat, munkatársainkat, feletteseinket ezzel szemben nem mi választjuk, és alkalmazkodnunk kell a céges kultúrához, szokásokhoz.

 – fejtette ki az önismereti tanácsadó.

Kommunikáció és kommunikáció

Ha a fenti határkommunikációs módszereket alkalmazzuk, akkor az egyenrangú kapcsolatokban általában jól fogadja a másik fél a kérést. Mi a megfelelő kommunikációért vagyunk felelősek, a fogadó fél reakcióját nem befolyásolhatjuk és nem is a mi felelősségünk.
 

„Érdemes felmérni, hogy számunkra mi a prioritás”

A határállítás is az önismerettel van összefüggésben, ahogyan ez életünk minden területén elengedhetetlen ez. Ha megfelelő önismerettel rendelkezünk, akkor sokkal önazonosabb döntéseket tudunk hozni. A határok húzása úgy tudja támogatni céljaink elérését, hogy több időnk és energiánk marad a számunkra igazán fontos dolgokra, ahelyett hogy olyasmit csinálnánk, amire igazán nem is vágyunk.

 – magyarázta Rita.

Egy élhető és boldog élet kialakításához a kiegyensúlyozottság is nagyon fontos. Ha folyamatosan átlépik határainkat, akkor eltolódik a mérleg nyelve, háttérbe szorulunk és nem leszünk kiegyensúlyozottak. 

Ezek megválaszolásával, már magát a határt és a határ kommunikálásához szükséges információkat is megtudhatjuk.

Ha nehézségeket okoz számunkra a határhúzás, vagy úgy érezzük, hogy falaink segítségével elszigeteltük magunkat a külvilágtól, akkor lényeges, hogy akár szakemberrel, akár önismereti kérdésekkel megvizsgáljuk, hogy mik azok a múltbéli tényezők, amik miatt túl erős vagy túl gyenge határokkal rendelkezünk. 

Ha nem vizsgáljuk meg, hogy mi miatt nehézkes a határhúzás számunkra, akkor nem látunk rá az összefüggésekre, ami hosszútávon az esetek többségében az elégtelen énvédelem technikák irányába fogja tolni a mutatót.