A beteg nagyobbnak vagy kisebbnek érezheti magát, mint amekkora ténylegesen, de az is előfordulhat, hogy a szobában, ahol tartózkodik a bútorok távolabbinak vagy közelebbinek tűnnek. És ez még nem minden!
Ezeket az epizódokat nem a szem betegségei vagy hallucinációk okozzák, hanem az, ahogyan az agy érzékeli a környezetet. Ez a szindróma több érzékszervet is érinthet, beleértve a látást, a tapintást és a hallást, de a beteg elveszítheti az időérzékét is: úgy tűnhet, hogy az idő gyorsabban vagy lassabban telik a valósnál. Az Alice Csodaországban szindróma – AIWS (Alice in Wonderland syndrome) – elsősorban a gyermekeket és fiatal felnőtteket érinti. A legtöbben a kor előrehaladtával kinövik a rendellenes érzékelést, de ritkán akár felnőttkorban is előfordulhat.
Az AIWS-t először az 1950-es években azonosította Dr. John Todd brit pszichiáter, ezért először Todd-szindrómának nevezték. Később, amikor a pszichiáter kifejtette, hogy a szindróma tünetei nagyon hasonlítanak arra, amelyeket Alice Liddell karaktere élt át az Alice Csodaországban című regényben, a betegség ezt a nevet kapta. Egyes elképzelések szerint, a regény írója is ebben a betegségben szenvedhetett.
Az AIWS tünetei minden embernél eltérőek lehetnek, és még adott személynél is változhatnak. Egy tipikus epizód általában néhány percig tart, de elhúzódhat akár fél óráig is. Ilyenkor több tucat vizuális torzulás fordulhat elő, például, hogy a beteg látja, ahogy az emberek arca sárkányszerűvé változik vagy különböző, nem odaillő testrészeket lát más emberekhez hozzáadva, például egy megrövidített kar csatlakozik az adott személy arcához. Más tünetek közé tartozik, hogy az emberek vagy tárgyak lassított mozgásban, vagy természetellenesen gyorsan, illetve egyáltalán nem mozognak. A hallásuk is érintett lehet: hallhatják, hogy a körülöttük lévők furcsán lassan vagy természetellenesen gyorsan beszélnek. Előfordul, hogy tárgyakat vagy saját testrészeiket látják a szemük előtt összezsugorodni vagy megduzzadni.
Egyéb jellegzetes tünetek:
A mai napig nem teljesen egyértelmű a kutatók számára, hogy mi váltja ki ezt a furcsa betegséget. Azt azonban tudják, hogy nem a szemmel kapcsolatos probléma, nem hallucináció, nem mentális vagy neurológiai betegség okozza. A tudósok úgy vélik, hogy az agy szokatlan elektromos aktivitása rendellenes véráramlást okoz az agy azon részeiben, amelyek feldolgozzák a környezetet és megtapasztalják a vizuális érzékelést. Ezt a szokatlan elektromos aktivitást okozhatja például epilepszia, migrén vagy akár fertőzés is. Egyes feltételezések szerint kialakulásának esélyét növelheti a stressz, hallucinogén drogok használata, stroke vagy agydaganat is, a genetika, ha a családban előfordult migrén és AIWS.
Nincs olyan vizsgálat, amely kimondottan az AIWS megállapítására alkalmas. A kezelőorvos csupán a tünetek más lehetséges okainak vagy magyarázatainak kizárásával tudja felállítani a diagnózist. Ennek érdekében kérhet MRI-vizsgálatot, EEG-t, amellyel az agy elektromos aktivitása mérhető, vérvizsgálat, az AWS-tüneteket okozó vírusokat vagy fertőzéseket, például az EBV szűrése érdekében. Rendkívül nehéz biztos megállapításra jutni, mivel az epizódok, vagy rohamok gyakran csak néhány másodpercig vagy percig tartanak, így igen kicsi rá az esély, hogy éppen akkor vizsgálják a beteget, ráadásul az érintett is úgy gondolja, hogy majd elmúlik, így nem is fordul orvoshoz. Sokszor a betegek nem is emlékeznek arra, mi is történt velük a roham alatt - írja a Fanny magazin.
Nincs rá kezelés. Bár a tünetek zavaróak és ijesztőek lehetnek, nem károsak. Az egyetlen megoldás, ha a roham kezdetekor az érintett lepihen és megvárja, amíg elmúlik. Érdemes azonban a lehetséges kiváltó okot kezelni, például a migrént, a fertőzést, vagy az epilepsziát, mert ha ezek valamelyike a bűnös, akkor azokkal együtt az AWS is megszüntethető.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.