Bovaryné-szindróma: a megszállottan szerelmes és elégedetlen nők betegsége

Az 1800-as években íródott Emma Bovary története mai szemmel nézve talán kissé hétköznapinak tűnhet. A főhősnő életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma kiábrándul férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy ők valójában nem olyan hősök, akikről a szerelmes regényekben olvas, hanem egyszerű átlagemberek. Emma annyira megszállottja vágyai kielégítésének, hogy nem törődik azzal, hogy emiatt a családját adósságba sodorja, elhanyagolja a lányát, vagy kárt okoz a körülötte élő embereknek. Innen kapta nevét a Bovaryné-szindróma.

– A szerző, Gustave Flaubert könyvével elindított egy lavinát. Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, amelyet később, 1892-ben elsőnek Jules de Gaultier filozófus nevezett el Bovaryné-szindrómának. Ez annyit tesz: A megszállottan szerelmet kereső nő, aki krónikus elégedetlenségben szenved. A Madame Bovary hasonlít más irodalmi szereplőkhöz, például az Anna Kareninához. Ezek a művek olyan nőkről szólnak, akik elutasítják családjukat és feleségként betöltött szerepüket, mert a szerelmet hajszolják. Ez egyrészről nagyon is megváltónak tűnhet, másrészről viszont hatalmas kritikája a szerelem idealizálásának, amely mind a mai napig emberek ezreit kergeti állandó frusztrációba és csalódásba. Az ebben szenvedők elveszítik a realitást, képtelenek elfogadni, hogy a tökéletes férfi – vagy nő – nem létezik, mint ahogy a tökéletes szerelem sem – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

A Bovaryné-szindróma jelei

1. A romantika függősége

A Bovaryné-szindrómában szenvedők képtelenek az egyedüllétre. Az a gondolat irányítja minden lépésüket, hogy biztosan eljön az ideális szerető, aki megváltoztatja az életüket, általa rátalálnak a boldogságra, amely kiragadja őket a hétköznapi rutinból és a problémákból. Amikor kilépnek egy kapcsolatból, a lehető leghamarabb belevágnak egy másikba. Egyetlen céljuk, hogy olyan személyt találjanak, mint akit a romantikus könyvekben, sorozatokban vagy filmekben látnak. Minden alkalommal, amikor egy új emberrel akadnak össze, a megszállottjai lesznek. Úgy idealizálják őt, hogy már saját maguk is elhiszik, hogy megtalálták az igazit. Olyan tulajdonságokkal, erényekkel ruházzák fel párjukat, amelyekkel a valóságban nem rendelkezik.

2. Lehetetlen kapcsolatok

Amikor épp valódi kapcsolatban élnek, akkor kitalálnak egy nem létező, elképzelt, plátói szerelmet maguknak. Mindig, minden körülmények között egy idealizált, tökéletes szerelem képét üldözik. Általában olyan társak vonzzák őket, akik gyengék, sebzettek, csalódottak, mert az ilyen sérült lelkű emberek romantikusnak és szenvedélyesnek tűnnek számukra.

3. Állandó elégedetlenség

Amikor kapcsolatot alakítanak ki valakivel, majd idővel kezdik felfedezni, hogy a partnerük is csak egy egyszerű halandó, hibákkal, hiányosságokkal, akkor az idealizáció eltűnik, ez pedig újabb frusztrációhoz vezet. Már nem látják a másik személyt az igazinak, és kezdik elveszíteni az érdeklődésüket. Soha nem érzik magukat elégedettnek senkivel, nem éreznek szerelmet a kezdeti rajongás fázisán túl. Csavaros elképzelésük van a kapcsolatokról, amelyek olyan történeteken vagy szereplőkön alapul, akik nem léteznek, csak a filmekben. A fejükben elképzelt szerelemben ugyanis nincs helye sem a problémáknak, sem az egyhangúságnak.

4. A szeretett személy utánzása

A partnerük iránti megszállottságuk miatt elkezdik másolni a másik személyiségét. Ugyanaz lesz a hobbijuk, a gondolkodásmódjuk, még az ízlésük is. A másolás a másik személy iránt érzett rendkívüli csodálatból, vagy akár az elvesztése miatti félelemből fakad. Nagyon rosszul reagálnak a szakításra, szinte képtelen feldolgozni azt.

Kik szenvedhetnek ebben?

Néhány évszázaddal ezelőtt ez a viselkedészavar inkább a nőknél volt gyakori. Mára azonban az arányok kiegyenlítődtek. Akkoriban a férfiak dolgoztak, míg a nők otthon maradtak. A szabadidejüket olyan dolgokkal töltötték, mint például olvasás, ami kiszakította őket a valóságból, olyan helyekre repítette őket, ahol a mindennapi problémák nem léteztek. Mára viszont bárki dolgozhat, és bárki olvashat, vagy nézhet filmeket. A szindrómában szenvedő emberekre jellemző, hogy gyerekkorukban elhagyták őket vagy szeretethiánnyal küszködtek. Ebből fakadóan túlzott igényük van arra, hogy megkapják a partnerük figyelmét, szeretetét. 
A Madame Bovary-szindróma fő tünete a szomorúságérzés, szorongás, állandó aggódás, feszültség.

Mi a megoldás?

– A betegség szakember segítségével, a megfelelő pszichoterápiával jól kezelhető. Alkalmanként más, súlyosabb betegségekkel is összefüggésbe hozható. Ezek lehetnek rögeszmés vagy borderline személyiségzavarok, amelyek még inkább szükségessé teszik a beavatkozást, mert igen veszélyesek lehetnek, akár öngyilkossághoz is vezethetnek – figyelmeztet a pszichológus.