Vannak, akiknek az olyan hétköznapi teendők is komoly gondot okoznak, mint például bemenni a boltba vásárolni, bemutatkozni az új szomszédnak, számlát nyitni egy bankban, de még az is komoly megpróbáltatás számukra, hogy bemenjenek egy nyilvános mosdóba, vagy orvoshoz forduljanak, amikor betegek. Míg az egészséges emberek számára ezek egyszerű dolgok, akadnak, akik mélységes szorongást és félelmet élnek át az ilyen szituációkban. A szociális fóbia gyakoribb, mint hinnénk és megbénítja a hétköznapokat...
A szociális fóbiában szenvedők gyakran képtelenek megszólalni, ha valaki feltesz nekik egy egyszerű kérdést, feszültté válnak minden társas érintkezéstől, rettegnek a kudarctól. Általában tisztában is vannak azzal, hogy túlzásba viszik a félelmeiket, de egyszerűen képtelenek ezt kontrollálni. Az effajta szorongás akár testi betegségeket is előidézhet
– magyarázta dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
Mint minden pszichés problémának, a szociális fóbiának is lehetnek genetikai okai, azaz lehet akár biológiailag örökletes betegség is. Ebben az esetben a félelmet kontrolláló agyi központ vagy az ingerületátvivő anyagok, - mint például a szerotonin – hibás anyagcseréje lehet a bűnös. De természetesen egy korábban átélt súlyos trauma, megszégyenülés is lehet a kiváltó ok, vagy akár a szülő túlzásba vitt szigora, esetleg éppen a túlféltése is –árulja el a szakértő.
A szociális fóbiának két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik a generalizált szociális fóbia. Ez gyerekkortól kezdve, az élet minden területére kihat, gátlásokat szülve, akadályokat gördítve a szenvedő alany elé. Emiatt az illetőnek szinte nincs is semmilyen kapcsolata az embertársaival, teljesítménye jóval alatta marad annak, amire képes lenne. Sérülékenyebbek, fogékonyabbak már pszichés betegségekre is, főként a depresszióra. A másik az egyszerű szociális fóbia. Ez később, inkább felnőttkorban jelenik meg, és csak néhány társas helyzetre, szituációra terjed ki. A nők körében szociális fóbia másfélszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál.
A jelek semmiben nem különböznek más szorongásos betegség tüneteitől: az illetőt kiveri a víz, elpirul, szapora lesz a légzése, hevesebben ver a szíve, remeg, szédül, kiszárad a szája, az izmai megfeszülnek, akár még el is ájulhat. Jelentkezhet émelygés, de még beszédzavar is. Ráadásul a kialakult tünetek miatt még jobban aggódni kezd, hogy vajon mit gondolnak most róla azok, akik ezt látják, így még rosszabbul érzi magát. Olyanok is vannak, akik még enni is képtelenek mások előtt, így számukra az éttermek tabuk. Akadnak, akik még a saját családtagjaik előtt sem mernek falatozni. A fóbiájuk olyannyira gátolják őket a mindennapi életben, hogy a feladataikat sem képesek a tőlük telhetően elvégezni, mert gátlásaik korlátozzák őket. Szerelemre is nagyon nehezen találnak, hiszen ahhoz nem csak, hogy rá kell nézni másokra, de még kapcsolatba is kell lépni velük.
A szociális fóbia sokkal gyakoribb betegség, mint azt gondolnánk. Nagyjából minden tizedik embert érinti. Van, akinél már gyerekkorban jelentkeznek a tünetek, vagy kamaszkorban, de olyan is akad, akinél felnőttkorban kezdődik.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az esetek többségében vagy felismerésre sem kerül a betegség, vagy az illető, ha rá is jön, hogy valami nem stimmel vele, akkor sem fordul szakemberhez, hiszen még a vele való beszélgetéstől is retteg.
"A szociális fóbiát lehet kezelni, méghozzá igen jól. Nem csak gyógyszerekkel, hanem különböző személyre szabott pszichoterápiákat is hatékonyan lehet alkalmazni, vagy akár a kettő ötvözetét. Fontos része a gyógyításnak az önbizalom növelése is, hiszen, az ebben szenvedők a kudarctól, sikertelenségtől, megszégyenüléstől félnek leginkább. Ha a szociális fóbiában szenvedő ember nem kap megfelelő kezelést, annak súlyos következményei lehetnek. A munkahelyi és tanulmányi teljesítménye a képességeihez mérten sokkal gyengébb, mivel nem tudja megmutatni a valós tudását. Egy vizsga például olyan komoly megpróbáltatást jelent, amivel nagy valószínűséggel nem képes megbirkózni, ezért gyakran nem tudja a számára megfelelő képesítést megszerezni, vagy munkát ellátni.
Gyakori, hogy a betegek inni kezdenek, vagy más tudatmódosítókhoz nyúlnak, kényszerbetegségek alakulnak ki, vagy teljesen elzárkóznak a külvilágtól, nem mennek emberek közé, sem barátkozni, sem dolgozni, de még csak ennivalót venni sem. Később kialakulhat pánikbetegség, depresszió is, más fóbiákkal is párosulhat, akár még az is előfordulhat, hogy az illető véget vet az életének, mert képtelen elviselni az állandó félelmet.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha a környezetünkben azt látjuk, hogy valaki nem áll szóba velünk – és másokkal sem – elfordítja a fejét, ha ránézünk, nem köszön, nem vesz részt a közös étkezéseken, esetleg nem is látjuk enni, vagy kimegy a szobából, ha bemegyünk, akkor ítélkezés helyett próbáljunk segíteni. Lehet, hogy ezzel az életét mentjük meg!" – javasolta dr. Makai Gábor.
A szociális fóbiás személy számára a legfőbb félelmet az jelenti, hogy mások észreveszik rajta zavarát, mivel szorongása gyakran jelenik meg elpirulás, kézremegés vagy szájszárazság formájában. Azt gondolja, hogy más emberek rossz véleménnyel vannak róla, butának, ügyetlennek tartják, önértékelése gyakran alacsony, bizonytalan. Sokan attól félnek, hogy nem tudnak a helyzetnek megfelelően viselkedni, az elvárásoknak eleget tenni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.