Míg a tinik mindent felfalnak, amit eléjük tesznek, addig az idősek veszítenek az étvágyukból. Az energia mennyisége, amit a testünk követel tőlünk, egész életünk során változik. Az étvágy változása természetes dolog, de megértjük az okait, biztosíthatjuk a jó egészséget későbbi éveinkre.
„A testünk többé-kevésbé megmondja, hogy mit és mikor együnk, és talán hallgatnunk kellene rá” - mondta Susanne Klaus, a német Emberi Táplálkozástudományi Intézet vezető kutatója.
Az étkezés alapvetően funkcionális dolog: energia nélkül egyszerűen nem maradnánk életben. Az ételeinkben lévő szénhidrátokat energiává alakítjuk, míg a zsírok és aminosavak segítenek létrehozni a létfontosságú fehérjéket és más szerkezeteket, amelyek segítik a szervezet működését. Annak érdekében, hogy ezek a folyamatok óramű pontossággal működjenek, a szervezetnek speciális rendszerei vannak, amelyek biztosítják az energiaellátást.
„Ezek az önszabályozó mechanizmusok irányítják az éhséget és a jóllakottságot” - mondta Klaus a Deutsche Welle angol kiadásának. „Főként a gyomorból és a bélből érkező jelekről beszélünk, de olyan hormonok is szerepet játszanak a folyamatban, mint például a leptin, amelyet a zsírszövet vagy a testzsír választ ki, és amely jeleket küld a hipotalamusznak, az agyban lévő irányítóközpontnak. Ez egy autonóm rendszer, akárcsak a légzés.”
A hormonokat, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ételt keressünk, éhséghormonoknak is nevezzük. A leptin mellett talán a ghrelin a legismertebb éhséghormon. A ghrelin a gyomorból kerül a véráramba, és azt üzeni az agynak, hogy ennünk kell. Amikor jóllakunk, a ghrelin felszabadulása lelassul, ez vezet a teltségérzethez.
Más hormonok is szabályozzák a teltség- és ürességérzetet. Ezek közé tartozik az inzulin és más hasnyálmirigy-hormonok, amelyek gátolják az éhségérzetet. Ilyen például a GLP-1, amelynek működését a cukorbetegség elleni gyógyszer, az Ozempic utánozza.
Amikor a hormonok arra késztetnek bennünket, hogy ételt vegyünk magunkhoz, a mechanikus emésztési folyamatok már a szájüregben elkezdődnek. Itt az ennivalót kisebb, pépesebb, lenyelhetőbb formára őröljük a fogak segítségével. A pép a nyelőcsövön keresztül a gyomorba kerül - ez a perisztaltika néven ismert folyamat. A mechanikus emésztéssel párhuzamosan zajlik a kémiai emésztés is. Ez is a szájban kezdődik, ahol a nyálban lévő amiláz enzimek elkezdik lebontani az ételben lévő keményítőt. A gyomorban több ilyen emésztőenzim fejezi be a munkát, így ezután a víz és a tápanyagok a belekből felszívódhatnak a véráramba.
Az étkezésre való késztetés a serdülőkor elérésekor erősödik fel. A szervezet számára több energia kell, hogy ebben a fontos növekedési szakaszban, a pubertáskorban, a fizikai- és szexuális érés folyamata végbe tudjon menni.
Az idősek esetében fennáll a veszélye annak, hogy a szervezet kevésbé hatékonyan ösztönzi a szükséges tápanyagbevitelt. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy az éhséghormonok kiválasztási mintázata megváltozik a késői életszakaszban, ez pedig étvágytalansághoz vezet.
„Amikor az emberek öregszenek, veszítenek az izomtömegükből. Az izomzat az a része a testünknek, amely a legtöbb energiát használja fel” - mondta Klaus. „Időskorban a fehérjebevitel csökken, az ajánlások és kutatások szerint azonban növelni kellene, mert nagyon fontos lenne az izomtömeg megtartása” - mondta Daniel Crabtree, az Aberdeeni Egyetem kutatója, aki az időskori táplálkozási szokásokat vizsgálja.
Az ajánlások ellenére Crabtree szerint az idősebbek sokkal kevesebb fehérjét fogyasztanak. Azonban ez nem csak döntés kérdése, az időskori étvágytalansághoz olyan tényezők is hozzájárulhatnak, mint a fogakkal kapcsolatos problémák, vagy az ízlés és a szaglás változása.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.