Divatos kifejezésből valós értékké válhat az önszeretet: szakértő segít az önbizalom helyreállításában

Az önértékelésünk azon alapszik, hogy milyen visszajelzéseket kapunk a környezetünktől, elsősorban a szüleinktől, a családunktól. Az önbizalomhiánnyal küzdő emberek szocializációs mintáiban pedig ez a típusú feltétel nélküli szeretet valahogy elvész, nem az dominál. Így nem tanulják meg, hogyan kell jól szeretniük magukat, és ennek megfelelően a társas kapcsolataikban sem tudnak megfelelően működni. Az emberek többsége azt hiszi, hogy képes jobban szeretni másokat saját magánál. Ez a viselkedésforma azonban általában félelemből és birtoklási vágyból fakad, és legtöbbször féltékenykedésbe, önfeladásba vagy megfelelési kényszerbe torkollik, ami csak újabb frusztrációkat szül az eleve önbizalom-hiányos lélekben. Csak akkor tudunk másokat elfogadni, ha magunkat is elfogadjuk!

– Állhatok a tükör előtt, és mantrázhatom magamnak, hogy szerethető vagyok, ha a lelkem mélyén még nincsenek helyreállítva a traumák okozta károk, akkor ezek a mondatok nem hatnak. Ilyen esetekben az segít, ha megtaláljuk azt a gondolatot, ami miatt nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ezeket a gondolatokat kell megértenünk, majd kicserélnünk egy másikra. Például ha egy súlyosan traumatizált személy megérti, hogy az önértékelési problémái a szülei távolságtartása és folytonos kritikái miatt alakultak ki, akkor felismeri, hogy ő bizony nem azonos azzal, amit mondtak róla. A következő lépés aztán annak megtalálása, hogy milyen érzés is az, amikor szeretik. Ha ezek a szakaszok megvan, már sokkal többet segítenek az apró praktikák, a személyre szabott mantrákkal pedig elmélyíthetőek az új, pozitív gondolatok egy-egy rázósabb helyzetben.