Pilát Gábor: "A tisztesség olyan, mint a tejhab a kávén"

A tisztesség olyan, mint a tejhab a kávén. Egészen addig van tartása, amíg az ember fel nem kavarja az etikátlan tetteivel. Az elkövetett bűneinket természetesen hajlamosak vagyunk az ösztöneinkre fogni, mintha az felmentés lenne a felelősség alól. Ezek a bűnök pedig kiszabadulva a palackból olyanok lesznek, mint a szerető anya: hazavárják az embert. Mi pedig, mint szerető gyermek, hazatérünk. Talán változnak a magyarázatok a tetteinkre, talán változnak a vágyaink, vagy a vágyak tárgyai, de akkor is hazatérünk. És újra bűnösök leszünk.

Az ösztön vitathatatlanul hatalmas erővel és hatalommal ruházza fel az embert, de olyan ajándéka ez a világnak, amit nehéz visszautasítani. Ezért el is fogadjuk, mert eszünkbe sem jut, hogy van választási lehetőség. És ha eszünkbe is jutna, akkor se biztos, hogy észrevennénk a lehetőséget, hiszen az nem tűnik olyan fényesnek, olyan csillogónak és olyan hívogatónak. Így elfogadjuk és megadjuk magunkat az ösztönnek. Talán el is kerüli a figyelmünket, hogy az ajándék mellé járt egy kis cetli, amin ez áll: „Élj a rád ruházott hatalmaddal, de ne feledd, egyszer lesz egy kérés cserébe."

Pedig volt és van választási lehetőségünk. A szabadság. Az ösztönöktől való szabadság. Amikor ezt választjuk, akkor mondhatjuk, hogy mindenünk megvan, és már nem veszíthetünk el semmit.