Kihívások nélkül nem tudok élni! - Interjú dr. Csernus Imrével

Life: Számítasz akkora sikerre, mint az előző könyveidnél?

Csernus Imre: Őszintén szólva fogalmam sincs, milyen lesz a fogadtatása, de nem a siker motivált a könyv megírásában. Amikor végeztem, és elolvastam a kéziratot, majdnem elbőgtem magam, úgy elérzékenyültem, mert valami mélyről kiszakadt belőlem. A könyvvel lezártam életem fontos fejezetét, ugyanakkor azt is tudom, hogy minden fájdalmamat újra át fogom élni.

Life: A könyv egyfajta lelki terápiáként is felfogható?

Csernus Imre: Így is fogalmazhatunk, de nem a megírása jelentett terápiát, hanem az a folyamat, ahogyan az egész megfogalmazódott bennem. Amikor rengeteg dolog világossá vált számomra, a mondatok szinte maguktól íródtak. A húsleves a magyar kulinária egyik legfontosabb étele, és szeretek a szavakkal játszani, illetve bírom a jó ételeket. Ezúttal nem az volt a szándékom, hogy ismét olyan könyvet írjak, ami a problémákról szól, sokkal inkább a jókedvről, a finom ételekről, a borokról, az összetartásról, az őszinteségről és a baráti beszélgetésekről szerettem volna a gondolataimat kifejezésre juttatni, összefoglalva a lényeget: az élet jó! A könyv mögött iszonyatos munka, hatalmas energia és önmagammal szembeni kíméletlen őszinteség áll, és amikor lezártam a kéziratot, rádöbbentem, hogy Pampival sikerült valami igazán nagyszerűt alkotnunk.

Life: Milyen műfajba sorolnád a Felnőtt húslevest?

Csernus Imre: Inkább azt mondanám: a Felnőtt húsleves melegség, mosoly és belső béke.

Life: A könyv rólad, a magánemberről szól. Milyen az igazi Csernus?

Csernus Imre: Kitartó, kíváncsi, türelmes, bátor, ám ugyanakkor befolyásolható. Régebben számtalan helyzetben gyáva voltam, és amikor őszintén beszéltem, meg voltam győződve arról, hogy tényleg őszinte vagyok és minden tökéletes körülöttem, miközben nem voltam tisztában alapvető törvényszerűségekkel, melyek létfontosságúak az élethez.

Life: Nem unod még a "brand" szerepet?

Csernus Imre: De, és épp emiatt költözöm vidékre. Már 25 éve élek Budapesten, kissé felőrölt az, ami ezzel jár, és már 10 éve nézegetem azt a helyet, ahová el tudnék költözni, ám most úgy tűnik, végre megleltem! Azért szeretnék másutt élni, mert úgy tapasztalom, a vidéki emberek hozzáállása teljesen más. A fővárosi lét során nem tudhatod, hogy ki őszinte, és ki nem, folyamatosan vigyorogsz, megy az üres fecsegés, a nagy szavak, és közben a másik meg sem hallja a választ. Ezzel nap mint nap szembesülök, így szükségem van őszinte emberi reakciókra és legfőképpen szükségem van arra, hogy érezzem a természet irgalmatlan erejét. Csak ott tudok feltöltődni igazán.

Life: Mi lesz a betegeiddel, ha elköltözöl?

Csernus Imre: Imádok vezetni, nem hiszem, hogy különösebb problémát fog okozni az ingázás, és természetesen folytatom az eddigi munkámat.

Life: Szeretsz enni?

Csernus Imre: Igen! Az étel és köztem érzelmi kapcsolat van, és csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki belőle. Saját filozófiámat, saját kultúrámat adhatom át valakinek a tökéletességre való törekvéssel, úgy, hogy a főztömmel másoknak örömöt szerzek. Amit te nem ennél meg, azt másoknak sem adod oda, ezért önmagaddal szemben mindig őszintének kell lenned. A könyvemmel is ezt a hitvallást követem: mosolyt és belső békét adni az embereknek, melyhez hozzátartozik a kulinária.

Life: Az új könyv tudatos életmódváltás eredménye?

Csernus Imre: Sokáig nem tudtam, hogy egy adott folyamat, egy adott kocka milyen meghatározó mélységgel bír az életemben. Így annál megdöbbentőbb volt látnom, ahogy mások zuhannak a gödör mélyére, miközben saját életemben is hasonló dolgokat éltem át, ám bizonytalan kockaként fogalmaztam meg a részleteket, és nem mertem végigvinni a gyakorlatban. Gyáva voltam.

Life: Megtanultad elfogadni önmagad?

Csernus Imre: Mindenki annyi tiszteletet kap a másik embertől, amennyit önmagának ad. Én szeretem önmagamat, és megbékéltem. Ha te elfogadod magad, akkor azt is elfogadod, hogy fejlődésed során bizonyos szerepeket már átéltél, és ha valakit unsz, szégyellsz, esetleg nem vagy türelmes hozzá, akkor önismereti folyamatod során bizonyos állomásokat nem tettél megfelelő helyre. Minden embernek szüksége van pofonokra, csalódásokra, fájdalmakra, és ha nem élné át ezeket, nem tudna feljebb lépni sohasem.

Life: A könyvedben említed, hogy Magyarországon "rinyáló" életérzés uralkodik. Te is rinyálsz?

Csernus Imre: Régebben rinyáltam, de pasiként már nem teszem. A "rinyálás" egyfajta önsajnálat, az ember keresi a kifogásokat, ahelyett hogy cselekedne, miközben pontosan tudja, mi lenne a megoldás, de nem mer lépni, inkább csendben beledöglik az életébe. Rájöttem arra - és erről is szól a könyv -, hogy amíg a szülőkről nem válok le, hajlamos vagyok olyan nőt választani páromnak, akiben anyámat keresem, és ez a nőknél is így van, akik pótpapával akarják leélni az életüket. Ezek a választások olykor ösztönösek, ám a felismerés hiánya nem mentesít a felelősség alól, miközben azzal hitegetheted önmagad, hogy tulajdonképpen minden rendben.

Life: Pampival, akivel a könyvet írtátok szimbiózist alkottok. Hogyan kerültetek ilyen szoros kapcsolatba?

Csernus Imre: Pampival barátok vagyunk, kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást, és adunk a másik véleményére. Úgy vélem, a haver és a barát között az a különbség, hogy a barátok akkor is mernek őszinték lenni egymással, amikor ezzel azt kockáztatják, hogy esetleg a másik végérvényesen megsértődik. Valójában itt kezdődik a barátság megmérettetése, és a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy mennyi erő van abban a kapcsolatban. Sajnos az utóbbi időben Pampi Salgótarjánban tartózkodott, én a könyvemmel voltam elfoglalva, ezért kevesebbet tudtunk találkozni, de a jövőben remélem, több időnk lesz egymásra.

Life: Izgultok a könyv fogadtatása miatt?

Csernus Imre: Egyáltalán nem izgulok, de Pampi igen, hisz neki ez az első könyve. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ha az olvasók azt mondják, a könyv szar, érezni fogom, hogy valamit rosszul csináltam. Ám ha így történne, akkor sem esnék kétségbe, mert tiszta lelkiismerettel, őszintén írtam meg az egészet. De úgy vélem, hogy amit Pampival most közösen alkottunk, izgalmas munka és kerek történet.