Könyvtippünk: Háborúk földjén

A Háborúk földjén persze a szerzőről, Al Ghaoui Hesnáról is szól, akinek a válságövezet veszélyein túl meg kell küzdenie az élet legbanálisabb szituációival is: egy lemerült akkumulátorral vagy a lábán felejtett papuccsal, ami nem igazán passzol a golyóálló mellényhez. És aki civilben ugyanolyan átlagember, mint bárki más: a húgával bulizni jár, és karácsonyi partikat rendez a családjával. Kivéve, amikor nem. Amikor pillanatok alatt kell mindezt hátrahagynia és elutaznia oda, ahonnan mindenki más menekülni próbál...

Al Ghaoui Hesna a jogi diploma megszerzése után külpolitikai újságíróként kezdett dolgozni. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert, a Gázai övezetben forgatott tudósítása pedig bekerült a Monte-Carlói Televíziós Fesztivál döntős alkotásai közé. Néma bölcsők című, gyerekhalandóságról forgatott dokumentumfilmjét az Al-Jazeera Filmfesztiválon is vetítették. A Millenniumi Fejlesztési Célok jószolgálati nagykövete.

Részlet a könyvből:
"Szívem a torkomban dobog. Egy sötét lépcsőház aljában ülünk, az ajtó zárva. Hat marcona ember áll fölöttünk, fegyverekkel. Méregetnek minket. Mi meg kussolunk a székeken. Mindhárman félünk, kár is tagadni.
Néhány percnyi hatásszünet után elkezdődik a vallatás. Nem erőszakosan, csak az arcuk ijesztő. Látszik, hogy dühösek ránk, amiért bepofátlankodtunk oda, ahová senki sem hívott minket.
- Mi a francot keresnek itt? - lép közelebb az egyik. Barna ing és barna vászonnadrág van rajta.
- Magyarországról jöttünk, a közszolgálati tévének dolgozunk - válaszolom arabul.
Erre elkerekedik a szeme.
- Honnan tud arabul?
- Édesapám szíriai.
Megint hatásszünet - de most én tartom. Csak fél percig, aztán támadásba lendülök.
- Egyszerű tévések vagyunk, semmi rosszat nem akarunk. Csak leforgatni a pusztítás nyomait. Maguknak nem az az érdeke, hogy a világ lássa, mi történik itt?
Nem szólnak semmit, de látom, hogy hatottam rájuk. Az eddig feszült fickók mintha kicsit kiengednének. De a dalnak még nincs vége.
- Kérem a telefonokat, a kamerát, és minden elektronikus eszközt, ami maguknál van - utasít.
Lefordítom Lacinak, és kihalásszuk a mobiljainkat. Egy másik fickó alaposan végignézi a híváslistákat - kiknek telefonáltunk, kik hívtak minket. Elolvassa az utolsó néhány üzenetet is. Amikor végzett, kiszedi az aksit az összes telefonból, és odasúg valamit a barna nadrágos embernek. Csak reménykedni tudok abban, hogy semmi gyanúsat nem talált. Átnézik a zsebeinket, a táskánkat is. Végül a barna nadrágos hozzánk lép.
- Nagyszerű, úgy tűnik, igazat mondanak! Üdv Libanonban!"