Sztárok a lövészárokban

Erről a háborúról még filmet sem lehetne csinálni, mert egy rendes háborús filmben az ember tudja, hogy ki kicsoda ellen harcol, itt meg minden összevissza van - panaszkodik A turné című film egyik szereplője, egy boszniai frontra vezényelt belgrádi orvos, miután a kezén felejtett véres gumikesztyűjében felszolgálja a kávét a vendégeinek. Az év 1993, a helyszín az épp széteső Jugoszlávia legkaotikusabb és legszörnyűbb háborús övezete, a bosnyák-szerb-horvát hármas határ térsége.

És noha a tudós orvosprofesszor megállapítása tökéletesen leírja a déli szomszédunkban alig 20 évvel ezelőtt tomboló szörnyűséget, ettől még akadtak olyan szerb és bosnyák filmesek, akik 2008-ban (hisz egy három évvel ezelőtti film ér el most a magyar mozikba) úgy gondolták, hogy mégis filmet forgatnak erről a háborúról, és milyen jól tették! Sőt, a doktornak még annyiban is igaza van, hogy ez nem egy "rendes" háborús film: sokkal inkább egy sötét humorú, időnként tragédiával is árnyékolt, de mégis játékos szatíra, amelynek látszólag csupán háttere a háború - valójában mégis arról szól. No, meg a kelet-európai lét abszurditásáról: hogy hiába akarnak minket összeugrasztani mindenféle politikai és üzleti okokból odafent, idelent mégis sokkal több a közös bennünk, mint a különböző.

Az alkotók egy kiváló alapötletű történetet találtak a filmjükhöz, amely néhány dramaturgiai döccenő ellenére is végig képes vinni a fent tárgyalt vállalást. A hősei neves belgrádi színészek, akik pénztelenségükben elvállalnak egy haknitúrát, és csak az utazásuk végén döbbennek rá, hogy a polgárháború kellős közepébe csöppentek. De ha már ott vannak, a hivatás kötelez: előadást tartanak a helyieknek (teli nézőtérrel, mivel csak a művházban van fűtés) és a katonáknak is (akik jól elverik a negatív karaktert játszó színészt). A helyzet aztán odáig fajul, hogy már az életüket kénytelenek menteni, ám a frontvonalakon történő kóborlásuk közepette összetalálkoznak nemcsak a horvát és a muszlim bosnyák sereg katonáival, de a szerbek közül az egymással nem épp baráti viszonyt ápoló keményvonalas csetnikek és a regurális sereg harcosai is szembe jönnek. És mindahányan előbb-utóbb felismerik a színészeket, hiszen nemrég még ugyanazokat a műsorokat nézték a tévében...

A turné alkotói néhol ugyan sután oldanak meg egy-egy jelenetet, a háborús akciókon is látszik, hogy nem amerikai költségvetésből készültek, és a színészi teljesítmények is erősen ingadozóak, mégse állunk fel csalódottan a székből a végefőcím után. Ennek a filmnek van szíve, van humora, el tud kapni valami nagyon fontosat, és még a fordulatosságára sem lehet panaszunk.

Ha pedig valakinek tetszett, az nézze meg utána Bereményi Géza méltatlanul keveset említett 1993-as filmjét, amely szintén A turné címet viseli, és szintén egy sztárszínészekből álló társulat haknikörútját mutatja be, persze teljesen más körülmények között. Érdemes.