Tangó és buli buli hátán - Sziget 2. nap

Hatalmas tömeg van: a kempingekben és az utak mellett is sátrak vannak felállítva, sőt, van, aki bátran a Nagyszínpad előtt akart letáborozni. A szemfüles biztonsági emberek azonban megakadályozták a projektet. Nagy bánatomra nem értünk ki a La Roux koncertre, de a mellettünk lakó norvégok imádták. Mondjuk, valahogy úgy vettem észre, akik északról jöttek, kevésbé kritikusak és inkább a fesztiválhangulatért vannak oda, nem a fellépőkért.

A Good Charlotte koncertről kijelenthetem, hogy a csodálatos Prince után az eddigi legjobb volt. Lendületes, fiatalos punk zenét játszanak, és imádják, amit csinálnak. Párszor megkaptuk a "Ti vagytok a nyár legjobb közönsége" dumát, amit nem akartunk elhinni, de kedves volt tőlük.

A koncert elején még annyira nem indult be a tömeg, de az I just wanna live c. szám elindította a pogót: a színpad baloldalán körülbelül százan elkezdtük a körtáncot: szaladtunk, nevettünk, eszméletlen porfelhőt kavartunk, középen pedig egy srác egy vizespalackot tett az orrára, s azzal egyensúlyozott. Semmi balhé, csak zene és vidámság. A srácok nagyon értettek a közönség felturbózásához: kicsit hatásvadász módon, de leguggoltattak minket, hogy aztán mindenki együtt ugorjon fel. Folyamatosan kommunikáltak a tömeggel, poénkodtak és szuper hangulatot csináltak. Nem hiába őrülnek meg értük Amerikában, tényleg profik és nagyon szerethető zenészek.

A tengerentúli punkzenekar után Nagy-Britannia egyik legkedveltebb rockzenekara következett. A Kasabian már többször zsebelte be "A legjobb performansz"-nak járó díjat, ezért nagyon kíváncsiak voltunk, mivel készülnek a Szigetre. Annyira nem estünk hasra, kellemes, bulizós zenét játszottak, de meg sem közelítették az előttük lévő Good Charlotte-ot. Persze a brit srácok nagyon helyesek, és mikor a kivetítőn mutatták az első sorokban tomboló lányokat, arra gondoltam, lehet, nem a hátsó vezérlő előtt kellett volna toporognunk, jobb lett volna a tömegben.

A Kasabian után a Chemical Brothers következett: éles váltás. Egész nap azon töprengtem, vajon kinek a koncertjére készült a gigantikus "adventi koszorú", hát Tom Rowlands és Ed Simons fellépéséhez kellett. Pazar volt a vizuál, a koszorú igazából egy nagy cső volt, ami zöld színben pompázott. Féltem a koncerttől, mert tavaly a Balaton Soundon eléggé felejthető volt a Chemical Brothers, de a Sziget az Sziget, ezt ők is tudták, és egy nagyon ütős szettel készültek.

Sajnos a fivérekkel egy időben játszott a Gotan Project, semmiképp sem akartuk kihagyni a francia tangókirályokat. Elindultunk hát a Világzenei Nagyszínpadhoz, hogy kicsit finomabb zenét hallgassunk a veretés után. Jól tettük, isteni volt!

Egyre jobb a hangulat kint, egyre sokszínűbb emberekkel találkozunk, és csak bárgyún vigyorgunk, ha egy farkasjelmezes srác lassúzik egy felfújhatós Mikulással. Ez az igazi Sziget feeling... őrültség és fiatalok a világ minden csücskéből.