Miért rossz sztárnak lenni?

Az eredetileg Somewhere (Valahol) címet viselő film bő egy éves késéssel jutott el a magyar mozikba: a premierjét a tavaly őszi velencei filmfesztiválon tartották. Ahol aztán meg is nyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt - noha meglehetősen megosztotta a közönséget, no nem a provokatív volta miatt (nem az), hanem mert amit egyesek minimalizmusnak, azt mások ürességnek látták. A rossz nyelvek még azt is rebesgették, hogy a fődíj odaítélésében nagy szerepet kapott a tény, miszerint a zsűri akkori elnöke, azaz egy bizonyos Quentin Tarantino még mindig gyengéd érzelmekkel viseltetik egykori barátnője iránt - aki nem más, mint a film rendezőnője, Sofia Coppola.

A rendezőóriás, Francis Ford Coppola lánya színészként kezdte a hollywoodi pályafutását, többek között fontos szerepet játszott az apja által rendezett Keresztapa 3-ban is. Később azonban egyértelműen a rendezés felé fordult: az ígéretes Öngyilkos szüzekkel mutatkozott be 1999-ben, majd a Scarlett Johansson és Bill Murray örökké emlékezetes párosát összehozó Elveszett jelentéssel lett elismert filmrendező. Ezt követte a mérsékelt kritikai sikert és méretes anyagi buktát hozó Marie Antoinette, amely az egykori francia királyné életét próbálta meg modern szemszögből értelmezni.

Ha Sofia Coppola pályájának alakulása felől nézzük, a Made in Hollywood egyértelmű visszatérés az Elveszett jelentés stílusához, akár annak párfilmjének is tekinthető. Ugyanolyan hangulatokra építő, nagyon kevés eseménnyel dolgozó darab, látványos fordulatok és érzelmek nélkül, ahol az üresnek tűnő életek felszíne mögött a nézőnek kell meglátnia az igazi, belső történéseket. Csak míg ott egy fiatal nő és egy idősödő férfi, addig itt egy csúcson lévő filmsztár és egy kislány kapcsolatán keresztül mutatkozik meg minden - akik történetesen apa és lánya.

A film főszereplője Johnny Marco, az akciófilmsztár (sokrétű alakítással épp egy akciófilmjeiről ismert sztár, Stephen Dorff játssza), aki kiadós életközépi válságban szenved. Hiába kaphat meg mindent és mindenkit, halálosan magányos és nem tud mit kezdeni az életével: egy luxushotelben lakik, rúdtáncos-ikerpárt rendel, ha unatkozik, partiról partira jár - csak épp minek. Van egy lánya (Elle Fanning a legígéretesebb gyerekszínészek egyike manapság), akit csak hetente egyszer lát, akkor se foglalkozik vele túl sokat. Aztán egyszer csak anyu lelép, a kislány apura marad, neki pedig kezdenie kell valamit ezzel a helyzettel - és saját magával is.

A Made in Hollywood akár azon félig komoly filmes mondás próbájának is tekinthető, miszerint "nem fontos, hogy egy mozinak jó legyen a sztorija, ha csupa jó jelenet van benne". Mert végül is ez a film csak két ordas nagy közhelyet süt el: hogy a sztárok élete sem fenékig telfej (a csillogás mögött üresség van, a sikerért el kell adni a lelket, stb.), illetve hogy egy gyerek (főleg egy saját) mindig könnyebben rá tudja ébreszteni a felnőtteket arra, hogy miben kéne megváltoztatni az életüket. Ezeket a kliséket viszont a Made in Hollywood szerencsére nem tolja az arcunkba, finoman kezeli őket - és tényleg szinte csupa jó jelentből épül fel, amelyek hangulata és apró rezdülései a színészek sokszor improvizációra épülő játékával együtt mégiscsak képesek érzékeltetni valami fontosat.