Eszképizmus - menekülés a valóság elől

Ha mániákusan - és nem csak rosszabb napjaimon - követném ezeket a blogokat, ha a gép előtt ülve malmoznék, mikor frissül valamelyik, akkor valószínűleg aggódnom kellene. Addig viszont egészséges eszképizmust élek át. Az eszképizmus szó az angol escape (menekülni) igéből származik. A mai értelemben véve nem más, mint a valódi élettől és annak problémáitól, nehézségeitől való elvágyódás valami szebb, jobb, de legalábbis szebbnek és jobbnak tűnő dimenzióba. Olyan szellemi tevékenységek ezek, amelyek kirángatnak a hétköznapi szürkeségből egy időre. A blogjaim főszereplői például soha nem betegek, a gyerekeik mindig szuperédesek és nagyon trendik, szépeket esznek, izgalmas helyeken járnak, a körmeikről soha nem pattogzik le a körömlakk, a hajuk soha nem zsíros, és a legújabb divat szerint öltözködnek. Arról nem is beszélve, hogy soha nem panaszkodnak a számlákra vagy a főnökükre.

Az utóbbi évtizedekben lett téma a videojáték-, az internet- vagy a Facebook-függőség, amellyel jelenleg is rengeteg tanulmány foglalkozik. Olyan is, amely szerint a mesterséges világban megszerzett képességekbe és a feladatok megoldhatóságba vetett hit visszafordítható a való világba - tehát a videojáték nem valami szörnyű dolog, sőt, sokkal többen és többet kellene játszanunk. Az ilyen extrém példa helyett itt van például az alvás, amiről senki nem gondolja, hogy köze lehet a valóságtól történő meneküléshez. Pedig súlyos nehézségek, stressz, fizikai vagy lelki fájdalom elkerülése miatt sokan naponta 10-12 órákat alszanak. De nem is kellenek ilyen súlyos problémák, elég csak megnézni egy híradót vagy elolvasni a híreket, és az ember máris szeretne inkább egy alternatív valóságban élni.

Baj akkor van, ha a való világtól való távolmaradás már-már extrém méreteket ölt. Valószínűleg véget nem érő filozófiai vitába keverednénk akkor, ha meg akarnánk mondani, mi számít való világnak, és pontosan mit jelent az extremitás ebben a kérdésben, de jó esetben mindenki érzi, miről beszélünk. Amikor az a másik világ teljesen átveszi a valódi helyét, amikor tönkremennek miatta a valódi emberi kapcsolataink, vagy elkezdünk nem bejárni a munkahelyünkre. Az így kialakult függőség kezelése már a szakemberek feladata.