A hadüzenet oka: a nő - 4 különleges asszonysors a történelemben

1. Heléna: a legendás

A legismertebb "casus belli"-t Homérosz költeményei örökítették meg: ő volt az ókor abszolút szépségkirálynője, Heléna. Hogy ki volt valójában a világszép spártai királylány, nem tudni. A legenda szerint mindenesetre szépsége nem evilági származásának volt betudható: Zeusz ugyanis hattyú alakjában látogatta meg Heléna, görögösen Helené anyját, Spárta királynéját, Lédát. Léda két tojásából két ikerpár kelt ki: Heléna és Klütaimnésztra, valamint Kasztór és Polüdeikész, másként Castor és Pollux.

A szépségnek már kislányként meggyűlt a baja a kéjsóvár pasikkal: amikor Thészeusz és Perithoosz elrabolták, bátyjainak kellett visszaszöktetniük őt Spártába. Amikor Heléna eladósorba került, Hellász legnagyobb hősei versengtek kegyeiért. "Hivatalos" apukája, Tündareósz spártai király már előre félt, mi lesz, ha a leány kezét nyújtja egyiküknek, s így a többi megsértődik, ezért a leleményes Odüsszeusszal egyetértésben megeskették a vőjelölteket, hogy bármelyikük is veszi el Helénát, a többi barátságban marad vele. Heléna választása végül Menelaoszra esett, akivel hosszú évekig élt boldog házasságban, egy lányuk is született, Hermióné. Igen ám, de senki nem számolt az akkori világ legszebb férfijával, a trójai király fiával, Párisszal. Amikor Thetisz és Péleusz esküvőjére nem hívták meg, Erisz, a viszály istennője egy aranyalmát dobott az istennők közé "a legszebbnek" felirattal. Az isteni hölgyek Páriszt kérték fel döntőbírónak, aki sármosnak sármos volt, de nem megvesztegethetetlen. Aphroditének ítélte az almát, mivel az a világ legszebb asszonyának szerelmét ajánlotta fel cserébe. Aphrodité ezután Spártába vezérelte Páriszt, aki valóban elnyerte Heléna szerelmét.

A párocska Trója felé vette az irányt, ám nem sokkal a görög sereg is elindult utánuk Menelaosz és fivére, Agamemnón vezetésével - és máris kezdetét vette a tíz évig tartó trójai háború. Amikor Párisz áldozatul esett a csatározásnak, Helené újabb férjet választott fivére, Déiphobosz személyében - vele azonban csak pár napot töltött, mert a görögök porig rombolták Tróját, és az új férj élete is szomorú véget ért. Heléna azonban megúszta a hűtlenkedést: amikor Menelaosz megpillantotta egykori nejét, nem tudott ellenállni a szépségének, és megbocsátott. A régi-új házaspár újabb hosszú, boldog éveket töltött együtt, majd Menelaosz halála után Heléna is istenné lett, és a boldogok szigetén Akhilleusz feleségeként éli örökkévaló életét.

2. Boudica: a lázadó

Boudica (további névváltozatai: Boudicca, Boadicea, Buduica vagy Bonduca) egy britanniai kelta törzs, a mai Norfolk területén élő icenusok királynője volt. Férje, Prasutagus szövetséget kötött a rómaiakkal, és viszonylagos függetlenségben, klienskirályként uralta törzsét. Arra a bevett római gyakorlatra viszont nem gondolt, amely szerint a hódító birodalom a klienskirályságoknak csak addig hagyta meg viszonylagos függetlenségét, amíg a szövetséget kötő király életben volt. Amikor Prasutagus meghalt, nagy erőkkel hozzáláttak területeinek meghódításához: a földeket elkobozták, az icenus nemeseket azonmód rabszolgasorba taszították, királynéjukat megkorbácsolták, lányait megerőszakolták. Ráadásul a római tisztviselők az icenusoknak folyósított kölcsönök behajtására is ezt a történelmi pillanatot választották. Arra viszont ők nem számítottak, hogy Boudica nem az a csendes, behódoló nőtípus, aki csak úgy elviselt volna egy ekkora megaláztatást: a harcos kelta asszony inkább fellázította törzsét, és 60-61 körül komoly fejfájást okozott a hódítóknak.

Elpusztította a római helyőrségként működő Camulodunumot (a mai Colchestert), a még csak 20 éve álló Londiniumot (Londont) és Verulamiumot (ma St. Albans). Néró úgy megrémült a kelta felkeléstől, hogy visszahívta a Britanniában állomásozó római csapatokat, ám mire az üzenet elért a seregekhez, Boudica már vereséget szenvedett. A Watling Street-i csatában ugyan a britek komoly számbeli fölényben voltak, mégis győzött a római harci jártasság és taktika. Boudica egyes források szerint megmérgezte magát, mások szerint pedig betegségben hunyt el, a hagyományok szerint sírja a mai King's Cross pályaudvar valamelyik peronja alatt lehet. Legendája a viktoriánus korban éledt újjá, Viktória királynő saját példaképének tekintette.

3. Gyda: a nagyravágyó

III. avagy Fekete Halfdan 863-ban számos apró királyságot hagyott a mai Norvégia területén fiára, Haraldra. A később Széphajúként elhíresült Harald nem elégedett meg ennyivel: 866 körül folytatta a hódításokat, majd miután szövetséget körött Erik Eymundsson svéd királlyal, a Stavanger melletti hafrsfjordi csatában legyőzte az ellene összefogó kiskirályokat, és uralma alatt egyesítette Norvégiát. Nem akármilyen motivációja volt a hadakozásra: amikor ugyanis második feleségéül kérte Hordalandi Eirik király lányát, Gydát, a nagyravágyó viking királylány kijelentette, addig nem megy hozzá a királyhoz, amíg az nem lesz egész Norvégia ura.

Bár egyes későbbi történetírók szerint Gyda ezzel a feltétellel csak finoman elhajtani akarta a nemkívánatos kérőt, Harald komolyan vette a feltételeket, és tíz évvel később büszkén feleségül vette menyasszonyát. A viking király egyébként azt is megfogadta, hogy addig nem vágatja le, és nem fésüli ki a haját, amíg eleget nem tett a házasság feltételeinek - ezzel pedig nemcsak a királylány kezét, hanem a Széphajú melléknevet is elnyerte. Gyda később öt gyermeket szült férjének, akinek hat feleségtől összesen 21 gyermeke született, sőt, két törvénytelen leszármazottja is ismert.

4. Marion Braidfute: a titkos feleség

William Wallace történetét Blind Harry, a 15. századi kóborló vándorénekes örökítette meg "The Acts and Deeds of Sir William Wallace, Knight of Elderslie" (Sir William Wallace, Elderslie lovagjának tettei és cselekedetei) című művében, amelyet 1470 körül írt. A történészek vitatják Blind Harry történetének egyes részeit, mindenesetre tőle tudjuk, hogy a később Mel Gibson A rettenthetetlen című filmjével világhírűvé váló skót felkelő valóban szerelme halálát bosszulta meg első komolyabb harci cselekményével. Marion, a lamingtoni Sir Hugh Braidfute fiatal lánya és egyetlen örököse a St. Kentigern templomban pillantotta meg először az angolok szemében már akkor is törvényen kívülinek számító Wallace-t, és első látásra kölcsönös szerelembe esett vele. Ezután a pár gyakran találkozott Marion Braidfute lanarki házában, Blind Harry szerint titokban össze is házasodtak, sőt, egy lányuk is született. Sir Heselrig azonban másképp képzelte Marion sorsát: fiával akarta összeházasítani az örökösnőt, már csak annak csinos hozománya miatt is. Marion persze nem kedvelte a sheriffet, és természetesen esze ágában sem volt hozzámenni az erre kijelölt fiúhoz.

1297 májusában Wallace szóváltásba keveredett az utcán a sheriff katonáival. Miután egyiküket megölte, Marion házában keresett menedéket. Heselrig azonban utána eredt csapatával, így Wallace-nak és barátainak menekülniük kellett. Marion megpróbálta feltartani az angol üldözőket, amikor azonban Heselrig rájött, hogy az időhúzásnak köszönhetően a skótok egérutat nyertek, hirtelen haragjában megölte az asszonyt. Wallace sejthetően bosszúra vágyott: még aznap éjjel berúgta Heselrig hálószobájának ajtaját, lefejezte és feldarabolta a sheriffet, majd a bőréből a legenda szerint kardhüvelyt készített. Nem mellesleg pedig elindult a nevével fémjelzett skót felkelés a Skócia trónjára áhítozó I. Edward angol király ellen. A felkelést végül leverték, és Wallace-t 1305-ben kivégezték, Edward pedig trónra jutott, ám Wallace-t azóta is nemzeti hősként tisztelik Skóciában.