Boszorkányság a moziban - 8 kedvenc filmes banyánk

1. A két mesés: a Jó Boszorkány (Billie Burke) és a gonosz Keleti Boszorkány (Margaret Hamilton) - Óz, a csodák csodája (1939)

A banyák legfőbb előfordulási helye persze a mese, a filmvásznon pedig a mesefilmek, ezért is áll az Óz, a csodák csodája a listánk élén. Mint tudjuk, léteznek jó és rossz boszorkák is, Óz birodalmában pedig találkozhatunk mindkettő típussal: a forgószél repítette kislány, Dorothy előbb egy jóságos típustól kap egy pár piros varázscipőt, majd egy gonosz vasorrú bába fenekedik ellen, míg végül meg nem olvad a szíve (is). Minden idők egyik első színesben forgatott mozifilmjében a boszorkányok természetfeletti lények, akikkel nem árt jóban lenni.

2. A három vicces: Alexandra (Cher), Jane (Susan Sarandon) és Sukie (Michelle Pfeiffer) - Az eastwicki boszorkányok (1987)

A három barátnő a történet kezdetén még cseppet sem boszorkány: kisvárosi fiatal özvegyek, akik összejárnak hetente egy kis iszogatásra, kártyázásra és a tökéletes férfiról való ábrándozásra, aki bizony nagyon hiányzik az életükből. Épp ezért borítja fel alaposan a kis világukat, amikor feltűnik Eastwickben egy sármos és bűbájos férfiú, Daryl (Jack Nicholson). A férfi mindannyiukból előhozza a boszorkányos képességeiket, ez viszont csak eleinte élvezetes, mint ahogy Darylről is idővel kiderül, hogy maga az ördög... A John Updike regényéből készült film igazából a nőiség felébresztéséről és a női vágyakról szól a maga vicces, szatirikus módján.

3. A félelmetes: Mortianna (Geraldine McEwan) - Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991)

Hosszú, véres körmök, ritkás fehér haj, felemás hibás szem, rikácsoló hang és persze fekete ruha egy töpörödött öreganyón, akivel senki sem húzna ujjat - ez a kilencvenes évek egyik legemlékezetesebb kalandfilmjének boszorkányfigurája. Mortianna a nottinghami sheriffet (Alan Rickman) tartja a befolyása alatt, fekete mágiát keverve a Robin Hood-mítoszba, de a végén minden rossz elnyeri méltó büntetését, a sötét lelkű banya pedig pont egy sötét bőrű karakter (Morgan Freeman) jóvoltából.

4. A titokzatos: a blair-i boszorkány - Ideglelés - The Blair Witch Project (1999)

A legfélelmetesebb az, amit nem is látunk: ezen az elven működött a valaha volt egyik legköltséghatékonyabb mozifilm (60 ezer dollárból készült és 250 milliót hozott). Az Ideglelés az áldokumentumfilmek egyik módszerét követi: saját magát "talált felvételként" állítja be, ami fennmaradt egy rejtélyesen eltűnt, a blair-i boszorkány legendája után nyomozó fiatal forgatócsoport után. Ennek megfelelően sok sötét erdőben botorkálás közé ékelődnek az ijesztgetések, a boszorkány pedig maga az ismeretlen, amelyben az emberiség ősi félelme testesül meg a (női) természetfelettitől.

5. A hétköznapi: Isabel (Nicole Kidman) - Földre szállt boszorkány (2005)

Nem minden boszorka élvezi a helyzete különlegességét, vannak, akik polgári életre, férjre-házra-gyerekekre vágynak. Ilyen Isabel is, aki megpróbál beilleszkedni a halandók mindennapi életébe, ami annyira jól sikerül, hogy még egy tévésorozat főszerepére is kiszemelik. Mivel a szerep szerint egy beilleszkedni vágyó boszorkát kell játszania, az alakítás elég jól sikerül, sőt a férfi főszereplő révén még a szerelem is megtalálja. A mozifilm önreflektív csavarja az, hogy egy ilyen sorozat tényleg létezett a valóságban is: 1964 és 1972 között nagy sikerrel futott Amerikában, elérve azt, hogy a hétköznapi háziasszonyok is kicsit boszorkának érezhessék magukat.