Természetesen nem következik egyik állítás egyenesen a másikból, mégis kétélű fegyver a hír, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az évszázados sztereotípiákat, amelyek a nőket "butábbnak" bélyegzi.
Mit állít valójában a társadalomtudományok professzora?
Azt, hogy az elmúlt évben az általa vizsgált államok közül néhányban a kitöltött intelligenciatesztek értékelése után megállapíthatóvá vált, hogy a nők néhány ponttal átlagosan jobb eredményt értek el, mint a férfiak. Az intelligenciamérés száz éves történelmében ez akkor is meghökkentő lehet, ha tudjuk, hogy az a bizonyos öt pont mínusz, amely eddig a nőket sakkban tartotta, eddig sem volt teljesen egyértelmű.
Mindenesetre ahelyett, hogy örömhírként kezelhetnék a nők az intellektuális "trónfoglalását", továbbra is kényelmetlenül érzik magukat a bőrükben és magyarázni kell a bizonyítványt. És amíg a nőket a mai napig érzékelhető negatív megítélés készteti védekezésre, addig a férfiak egy része a hír igazságát vonja kétségbe, és az elmúlt hetekben a fórumokon nők és férfiak százai feszültek egymásnak a téma hallatán.
Ám lehet okosabb egyik nem a másiknál? Valóban mérhető a különbség? Valóban objektív módon lehet megállapítani azt, hogy bármely nem erősebb intellektussal rendelkezik?
Bogdán Richárd, a magyarországi Mensa sajtófőnöke (aki egyébként maga is Mensa-tagnak számít) tapasztalatai szerint hazánkban a Mensa hivatalos tesztjét kitöltő nők és férfiak eredményei nem térnek el egymástól. Vagyis a nők nem gyengébbek az IQ területén, viszont ugyanilyen egyértelműen állítható, hogy sokkal kevesebb nő hajlandó megméretni IQ-hányadosát. A nemek aránya a tesztkitöltések során 70-30%, a férfiak javára. Vagyis több mint kétszer annyi férfi mer szembenézni azzal, hogy "hivatalosan" mennyire tekinthető intelligensnek, mint ahány nő vállalja a kihívást. |
Egy brit kutató, Adrian Furnham 2008-ban arra a megállapításra jutott, hogy nincs lényeges eltérés a női és a férfi intellektus között, ám talált egy nagyon lényeges momentumot, mely szerint a tesztet kitölteni szándékozó nők jellemzően öt ponttal alacsonyabbra becsülték a várható értéket, míg a férfiak ugyanennyi ponttal lőtték magasabbra várható teljesítményüket. Vagyis a férfiak nem okosabbak, de intellektuális magabiztosságuk akkor is előnyt jelent számukra, ha az eredmények (és a mindennapi életben nyújtott teljesítményük) nem igazolják az IQ-fölényt.
Ugyanígy a bizonytalan, észbeli képességeit alacsonyabbra becsülő nő nagy valószínűséggel hátrál ki, vagy bele sem megy olyan megmérettetésbe, amelyről úgy véli, csak kudarc lehet.
Nyomon követhető az is, hogy mind a férfiak, mind a nők intelligenciahányadosa az elmúlt száz év során folyamatosan emelkedett, ráadásul ez az emelkedés egyre gyorsul, s ez feltételezhetően a társadalmi fejlődés következménye.
A nők gyorsabb fejlődését pedig azzal magyarázza az új-zélandi kutató, hogy a nőknek egyre több területen kell szerepet vállalniuk, és a változatos, sok esetben egymástól teljesen különböző feladatok közötti zsonglőrködés elősegíti az eddig háttérbe szorult képességek fejlődését, például a magas szintű problémamegoldást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.