Hisztéria: a világ első vibrátorának története

A Family Guy című animációs sorozat szerint az angol pornó úgy néz ki, hogy ül egymás mellett az ágyban egy bajszos férfi és egy csúnya nő, mindketten olvasnak, majd a férfi megszólal: "Úgy vélem, szeretkeznünk kellene." Mire a nő: "Minden bizonnyal." Hiába, az angolokhoz nem épp a forróvérűséget, a szenvedélyt és az erotikát szokták párosítani a sztereotípiák, és ebben (valamint az angol társadalom máig továbbélő elfojtásaiban) nagy szerepe van annak a prűd viktoriánus kornak, amelyben a Hisztéria is játszódik.

Akkoriban még kicsit más kép élt az emberek fejében és az orvostudomány könyveiben a női szexualitásról, így számos olyan dolgot kórosnak, betegesnek, vagy épp nem létezőnek véltek, amelyeket ma már természetesnek veszünk. Ellenben létezett orvosi módszerként az altesti masszázs, ami lényegében egy ügyes kézimunkával megvalósított csiklóizgatással volt egyenértékű.

Filmünk főhőse (Hugh Dancy - Este, Egy boltkóros naplója) igazán jó svádájú fiatal doktor, minden bizonnyal szerepet kapna a viktoriánus Vészhelyzetben is, ha létezne olyan. Mivel azonban nincs ilyen, így kénytelen elszerződni egy idősebb, tapasztalt orvos (Jonathan Pryce - Brazil, A Karib-tenger kalózai) mellé, akinek ugyan a "női betegségek" a szakterülete, de ezekről egészen más nézeteket vall, mint az újító szándékú és lelkes fiatal kollégája. Hősünk gyorsan nagy szakértelemre tesz szert a már említett altesti masszázs terén, amivel persze gyorsan jön a népszerűség is a hölgybetegek körében - sőt a főnök két lánya, a hamvas húg (Felicity Jones - Chéri, Az utolsó látogatás) és a tűzrőlpattant nővér (Maggie Gyllenhaal - A titkárnő, A sötét lovag) is egyre inkább érdeklődővé válik iránta. A gond csak az, hogy gyorsan elfárad a keze, így elkezd gondolkozni egy kiegészítő orvosi műszeren.

A téma és a külsőségek ne tévesszenek meg senkit: a Hisztéria alapvetően egy romantikus film, ráadásul annak a visszafogott stílusú, kosztümös, és még inkább a humoros fajtájából. A humora pedig nagyrészt abból táplálkozik, hogy kinevetjük azokat az eszméket és módszereket, ami abban a korban még a hétköznapi élet részei voltak, és vélhetően sok-sok nő sorsát keserítették meg, vagy épp tették tönkre. Ennek ellenére nem méltatlan helyet adni ilyen formában a róluk szóló viccnek: az ósdi eszmék feletti igazán méltó győzelem pont a nevetés.

A Hisztéria ugyan lehetne kicsit szókimondóbb, nyúlhatna bátrabban a témájához, de egy őszi estén így is kellemes szórakozást tud nyújtani a témára és műfajra fogékonyak számára. Az pedig külön öröm, hogy az általunk felettébb kedvelt Maggie Gyllenhaal milyen kiváló alakítást nyújt benne: képes élettel megtölteni egy olyan karaktert, akinek szinte semmi más funkciója nincs, mint hogy képviseljen a történetben egy (mégoly fontos, de mégiscsak absztrakt) eszmét.