Amikor az íróból hős lesz - szerzők a filmvásznon

1. William Shakespeare (Joseph Fiennes) - Szerelmes Shakespeare

Kezdetnek mindjárt itt a világirodalom egyik leghíresebb alkotója, maga a nagy Shakespeare, akinek a sok fehér folttal tarkított, épp ezért szabadabb filmes prédát jelentő életéből a kilencvenes évek végén forgattak Hollywoodban (Oscar-díjat érő) romantikus komédiát. A korabeli színház közegét érzékletesen ábrázoló film fikciója szerint a Rómeó és Júlia valójában önéletrajzi mű, melyben saját szerelmét írta színpadra Shakespeare - ily módon ez a mozi életrajzi film is, meg nem is, kitaláció is, meg nem is.

2. Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) - Capote

Szintén Oscar-díjat nyert (a legjobb férfi főszereplő alakításáért járót) a Capote című film, amely sokkal inkább ragaszkodott az életrajzi tényekhez. Igaz, a híres amerikai regényíró, Truman Capote az ötvenes években az életét szinte a nyilvánosság előtt élte, azt pedig egy tényregényben írta le, hogy miként változtatta őt meg egy brutális gyilkosságról szóló riport megírása - amely cikkből végül könyv lett, a könyv keletkezésének történetéből pedig ez a film.

3. Barton Fink (John Turturro) - Hollywoodi lidércnyomás

A filmesek két fő okból szeretnek írókat szerepeltetni a vásznon: vagy híres szerzőkről készítenek életrajzi filmeket, vagy a kitalált írófigurákon keresztül saját magukról (legtöbbször az alkotói válságról) mesélnek. Így történt ez Barton Finkkel is, akinek fekete humorú, időnként abszurdba hajló, nyomasztó és véres hollywoodi kalandjai a rendező Coen testvéreknek szolgáltattak kiváló ürügyet ahhoz, hogy kicsit kibeszéljék magukból a független alkotás és a stúdióknak való megfelelés közti belső konfliktusukat.

4. Paul Sheldon (James Caan) - Tortúra

Amikor az irodalom visszavág: a Stephen King regényéből készült thriller főhőse olyan sikeres író, hogy egy őrült női rajongója még foglyul is ejti, és arra kötelezi, hogy folytassa a kedvenc regénysorozatát. A történet itt sem mentes az életrajzi elemektől: Kinget egy rajongójának a házába való betörése ihlette a sztori megírásakor.

5. A szellemíró (Ewan McGregor) - Szellemíró

Vannak viszont esetek, amikor egyáltalán nem fontos az író személye, sőt jobb is, ha a háttérben marad. Egy ilyet mutat be Roman Polanski kései remeke, melynek főhőse még a nevét sem árulja el nekünk: ő egy szellemíró, aki más (főként híres) emberek helyett írja meg azok könyveit. Aktuális kuncsaftja a brit miniszterelnök, akinek az emlékei és emlékiratai közötti kutatás azonban veszélyes nagypolitikai összefüggések nyomára vezeti hősünket.

6. Harry Block és Isaac Davis (Woody Allen) - Agyament Harry és Manhattan

Mivel Woody Allen gyakorlatilag mindig ugyanazt a figurát játssza a saját maga írta és rendezte filmjeiben, így nem éreztük szentségtörésnek, ha egy kalap alá vesszük az általa alakított írók közül a két legemlékezetesebbet. Az egyikük már sikeres regényszerző, akit azonban utál a környezete, mert állandóan beleírja őket a könyveibe, a másik vígjátékok alkotója, aki most akar valami komolyabba fogni. De persze mindketten neurotikusak, bőbeszédűek, hipochonderek, nőcsábászok és alkotói válságban szenvednek.

7. Virginia Woolf (Nicole Kidman) - Az órák

Egy jó írófigura (no meg egy orrprotézis) mindig érhet Oscar-díjat, és erre a bizonyíték Nicole Kidman is, aki Virginia Woolf megformálásáért nyerte el a szobrot 2003-ban. A 20. századi angol irodalom kiemelkedő és szomorú sorsú alkotónője csak az egyik főszereplője ennek a három idősíkon játszódó filmnek: ő írja azt a regényt, amit egy másik nő olvas, egy harmadik pedig átél.