Abszint, a zöld démon csókja

"Zöld abszint, a romlottak itala..." - szavalja Arthur Rimbaud és Paul Verlaine erkölcscsősz költő kortársa a Teljes napfogyatkozás című filmben, amely a francia irodalom két híres-hírhedt ikonjának életét mutatja be. Rimbaud - akit Leonardo DiCaprio játszik a moziban - válaszként nemes egyszerűséggel felpattan a fogadó egyik asztalára, és az irodalmi est közönségének legnagyobb megdöbbenésére könnyít magán. Csupán egy jelenet a popkult történelemből, amely az abszint nimbuszát építi. Számtalan világhírű festményen, versen, regényen ott az abszint tündérének zöld ujjlenyomata. Verlaine és Rimbaud mellett Baudelaire, Toulouse-Lautrec, Picasso, Gauguin és Van Gogh is abszintrajongók voltak, de az őrület Franciaország határain túl is hódított: Angliában Dorian Gray és a Boldog herceg szerzője, Oscar Wilde, Magyarországon pedig Párizs szerelmese, Ady Endre lett az abszint nagykövete.

Ki vagy te, zöld tündér?

Pierre Ordinaire, a francia arisztokrata akkor kísérletezte ki az abszintot, amikor szülőföldjéről Svájcba menekült a nagy francia forradalom előtt. A férfi jártas volt a gyógyfüvek világában, és pontosan ismerve azok hatásait több mint tízféle növény kivonatából és persze tiszta alkoholból előállította az italt, amelynek puszta említése a mai napig vitákat vált ki, ugyanakkor legalább annyi lelkes fogyasztója van, mint ahány kritikusa. Az abszint legfőbb alkotóeleme a fehér üröm, amelyet már a középkori szerzetesek is szívesen használtak gyógyításra: epebántalmak, emésztési gondok, női betegségek ellenszere volt. A növény latin neve artemisia absinthium, a varázsfüvet ugyanis az ókori görögök Artemis istennő ajándékának tartották. Az igazi abszint alkoholtartalma legalább ötven százalék, de a legmegátalkodottabb italkészítők nedűje akár a hetven-nyolcvan százalékot is eléri. Elképesztően magas szesztartalma mellett a színe is a védjegye: smaragdzöldben pompázik. Az abszint keserűsége csak az italtól elválaszthatatlan kockacukorral elviselhető. Az alkohollal átitatott cukrot egy lyukas kiskanálra helyezik, majd lángra lobbantják, így a lassan olvadozó kockacukor az abszintos pohárba csepeg. A rituálé utolsó lépéseként vizet locsolnak az égő cukorra, így ez is a pohárban köt ki, némileg felhígítva a tömény szeszt.

Az abszint felemelkedése és bukása

Az ital sikertörténete az 1840-es években kezdődött, amikor is az algériai háborúban harcoló katonák fájdalom- és lázcsillapítóként kezdték alkalmazni - ám a mai orvosi ismeretek szerint legfeljebb placebóként és antidepresszánsként lehetett hatásos. Ám míg a fronton apró, beosztott adagokban került gondos felhasználásra, a párizsi lokálokban már sokkal nagyobb mennyiségben fogyott, ennek köszönhetően pedig tudatmódosító hatása szépen lassan városszerte ismertté vált. A hallucinációk oka a fehérürömben található tujon, amely alkoholban oldva súlyos idegméreg: izomgörcsöket, idegrángásokat okoz, komoly mennyiségben fogyasztva pedig megtámadja a központi idegrendszert. A 19. század közepére az abszint lett a párizsiak teája: több mint 20 millió litert termeltek évente, a Párizs-szerte bevezetett "zöld óra" pedig voltaképpen a mai "happy hour" előfutára volt. Egy felmérés szerint 1871 és 1901 között a francia elmegyógyintézetekbe zártak száma megduplázódott, és a betegek nagyrésze rendszeres abszintfogyasztó volt. Gyilkosságok, öngyilkosságok, sőt, tömegmészárlások sora vezetett oda, hogy az abszintot kikiáltották közellenségnek. Miután a halálos balesetek rendszeressé váltak, Franciaország döntött: az italt száműzték a kocsmák és éttermek polcairól. Ekkorra már Amerikában és Angliában évek óta tiltólistán volt.

Csökkentett tujontartalom, engedélyezett fogyasztás

A következő évtizedek során Európa-szerte csupán néhány országban - Csehországban, Spanyolországban és Portugáliában - juthattak hozzá legálisan azok, akik nem voltak hajlandók lemondani a zöld démon csókjáról. Majd' nyolcvan évnek kellett eltelnie, mire 1991-ben az Európai Unió hivatalosan is feloldotta az abszintgyártási tilalmat, ám az új recept szerint az ital tujontartalma hígítatlan állapotában sem érheti el a kilogrammonkénti tíz miligrammot, ez pedig már csak töredéke, szám szerint egy négyszázada az eredeti italban lévő mennyiségnek. Persze aki valaha ébredt már abszinttól másnaposan, pontosan tudja: ha négyszázszor keményebben ütne, valószínűleg egyetlenegyszer lenne alkalmunk alaposan berúgni tőle éltünk során: először és utoljára...