A gyöngyöző "csillag" - Egy ital, ami a legnagyobb politikusokat is rabul ejtette

"A csillagokat iszom"

Az egyik feltevés szerint a pezsgőt egy Dom Pérignon nevű bencés szerzetes fedezte fel, mégpedig egy véletlennek köszönhetően. Pérignon atya 1665-ben lett a Champagne vidéken található hautvillers-i apátság pincemestere, és 57 éven keresztül töltötte be ezt a pozíciót. Szakértő borász hírében állt, jól kezelt borai hamarosan híressé váltak még Párizsban is, elsősorban a borházasítás terén szerzett maradandó érdemeket. A legenda szerint az új, és még nem teljesen megerjedt borokat lepalackozta, és parafa dugóval ledugaszolta, így a borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be. Karácsony közeledtével ezzel a borral akarta meglepni a rendtársait, és amikor kibontott egyet, meglepve tapasztalta, hogy szénsavas, gyöngyöző italt rejt az üveg. Amikor belekóstolt, teljesen le volt nyűgözve tőle, és állítólag ekkor hangzott el azóta klasszikussá vált mondása: "A csillagokat iszom." Más források szerint viszont Franciaországban már a 16. század óta töltöttek erjedő bort hordóba vagy palackba, aztán lezárták, hogy az erjedés befejeződéséig keletkező szén-dioxid a borban maradjon.

Lehet, hogy az angolok voltak?

Más vélemények szerint Pérignon atyának mindössze az alapbor megalkotását köszönhetjük, ugyanis a pezsgőt valójában Angliában találták fel. A történet kezdete I. Jakab uralkodásáig nyúlik vissza, aki a fával való takarékosság jegyében megtiltotta, hogy fát használjanak az üvegolvasztáshoz, a szénnel történő olvasztás viszont sötétzöld vagy fekete, vastag falú üvegeket eredményezett. Ezek nélkül bajos lett volna pezsgőt készíteni, hiszen a nagy belső nyomás szétfeszítette volna a vékonyabb üvegeket. A champagne-i bor már ekkor híres volt, és angol kereskedők nagy mennyiségben importálták a nedűt, ám a könnyű, kissé savas borokat az angol ízlelőbimbók túl gyengének találták, ezért a kereskedők trükkhöz folyamodtak: kevés cukrot vagy melaszt adtak a borhoz, és így palackozták. Arra azonban nem gondoltak, hogy ettől ismét erjedni kezd, a végeredmény pedig szénsavas ital lesz. Ezt a verziót látszik alátámasztani, hogy 1662-ben az angol Christoph Merret hosszasan ír arról, hogyan lehet pezsgésre bírni a champagne-i bort. Bárhonnan is ered a pezsgő, az biztos, hogy a gyártása és a gyártási folyamat tökéletesítése Champagne-hoz köthető, és máig ez a vidék a világ pezsgőnagyhatalma. A champagne-i borkereskedők létesítettek ugyanis először pezsgőkészítő üzemeket: elsőként a Ruinart Pere et Fils cég készített üzemszerűen pezsgőt 1729-ben.

"Széchenyi lábai még az állásra sem valának alkalmasak"

Ismerve a kitűnő magyar borokat, nem meglepő, hogy hazánkban is hamarosan megindult a pezsgőgyártás. Ez is, mint olyan sok egyéb vívmány, Széchenyi István jóvoltából került be a magyar köztudatba. 1822-ben ugyanis Széchenyi és Wesselényi Franciaországba utazott, ahol egyebek mellett meglátogatták a Moët pezsgőgyárat is, ahol a jeles államférfiak tisztességesen benyakaltak a számukra addig ismeretlen italból. Wesselényi így emlékezik meg az esetről: "M. Moët hazaérkezve nála ebédelénk. Nagyon jót ettünk, de inni még sokkal jobbat ittunk. (...) Az egész asztaltársaság vidám vala, de két magyar nemes leginkább nekihevülve, és legfőbb ideje volt hazamenni, mert odaérkezve, Széchenyi lábai még az állásra sem valának alkalmasak." Széchenyi ennél diszkrétebben fogalmaz naplójában, mindössze annyit említ, hogy kellő figyelem nélkül kóstolván kis híján az asztal alá esett. Wesselényi nemcsak az italozásról emlékezett meg, hanem a champagne-i pezsgőkészítés technológiáját is leírta, Széchenyi pedig nyelvészeti szempontból járult hozzá az ital hazai meghonosításához, ugyanis Hitel című művében elsőként nevezi pezsgőnek az italt.

A magyar pezsgőgyártás bölcsője

Az első magyar pezsgőgyárat Pozsonyban alapította Schönbauer Mihály és Fischer János 1825-ben, és sokáig ez a város volt a hazai pezsgőgyártás központja: 1891-ben már öt pezsgőgyár működött itt. Schönbaueréktől még 1825-ben átvette a gyárat Napóleon egykori katonája, Hubert J. E., aki francia technológiával magyar alapanyagból készített pezsgőt. Legismertebb termékei a Gentry Club és a City Sect voltak. A kombináció olyan sikeresnek bizonyult, hogy az 1840-es években már 10 ezer palack ital került ki a gyárból. Az 1842-es magyar iparkiállításon a legnagyobb magyar pezsgőnek ítélt első díjat nyerte el, 1867-ben pedig a párizsi világkiállításon nyert első díjat, ami megnyitotta az utat a külföldi értékesítés felé is.

A Törley

Ha magyar pezsgőről beszélünk, szinte mindenkinek a Törley jut eszébe, aminek a kiváló minőségen túl az lehet az oka, hogy 130 éve létezik a márka. A szabadkai születésű Törley József alig végezte el a grazi kereskedelmi akadémiát, máris felkeltette érdeklődését a pezsgőgyártás, ami nem is csoda, hiszen ekkor lendült fel igazán ez az iparág. Franciaországban telepedett le, ahol több pezsgőgyárban is megfordult, majd amikor elsajátította a pezsgőkészítés minden csínját-bínját, saját vállalkozásba fogott Reimsben. Az ott megszokott módon félkész pezsgőt vásárolt a bortermelőktől, majd azt feldolgozta, és saját neve alatt forgalmazta. Egy ilyen alapbor beszerző útja során jutott el Budafokra. Törley meglátta a tájban a lehetőséget, és 1882-ben áttelepítette a gyárát Reimsből Budafokra, és életcélként tűzte ki, hogy elfogadtassa a magyar pezsgőt itthon és külföldön is. Nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen akkoriban itthon is szinte kizárólag csak a francia pezsgőt ismerték el. Az elsők között volt, aki felismerte a reklám jelentőségét, és élt is ezzel az eszközzel. Híressé váltak a gyár művészi kivitelezésű plakátjai, és kihasználták a kor jellegzetes hirdetőfelületét, a számolócédulákat is. Ezek a cetlik egyik felükön hirdetőfelületként működtek, másik felük viszont üres volt, és számolásra használták a boltosok, vendéglősök, majd afféle számlaként a vásárlóknak adták őket. De nemcsak ezeket az eszközöket használta Törley portékája népszerűsítésére, hanem szinte mindent: a levélpapírok és számlák fejléce is a gyárat és termékeit hirdette, a pezsgőt szállító teherautók pedig Magyarországon először hordoztak reklámot, nem kis feltűnést keltve ezzel. Persze nem pusztán a reklámra szorítkozott: francia szakembereket csábított a gyárába, és a legmodernebb gépsorokkal kezdte meg a termelést. Az elgondolás sikeresnek bizonyult, ugyanis 1890-ben már 300 ezer palack pezsgő készült a gyárban, a 25 éves jubileum idején pedig több mint egymillió.