Matthew McConaughey a legfontosabb filmért kapta meg az Oscart!

A film története röviden. A nyolcvanas évek közepén járunk, túl a szexuális forradalmon, az AIDS-korszak hajnalán. Egy heteroszexuális rodeós elképesztő ütemben pusztítja az egészségét, amikor is egy rosszullét miatt kórházba kerül. Itt tudja meg a diagnózist, HIV-fertőzött, és az orvostudomány állása szerint mindössze 30 napja van hátra, azután vége: meg fog halni.

Düh, tagadás, elutasítás - átmegy a legtipikusabb emberi reakciókon, mielőtt egy könyvtár mikrofilm-olvasójában megtudja a számára is megdöbbentő tényt: a védekezés nélküli, heteroszexuális aktusok okozzák a fertőzések 70%-át. Ettől kezdve kétségbeesetten kapaszkodik az életbe: jelentkezik egy gyógyszerkísérletre (elutasítják) illegálisan gyógyszert szerez (elapad a forrás) míg végül rátalál egy mexikói orvosra (a neve Vass, nyilván egykori hazánk fia), aki alternatív kezeléssel felerősíti - s így a lesújtó diagnózis ellenére a 30. nap után is életben marad.

Összeütközik az amerikai törvénnyel, a gyógyszergyártó-érdekekkel, a felügyelettel -mindenki ellene van, csak azok a szerencsétlen beteg emberek nem, akiknek árulni kezdi az illegálisan beszerzett életmentő szereket. Többet nem spoilerezek - inkább csak néhány szálat emelek ki, amely a film elsődleges célján, a közelmúlt megörökítésén és feldolgozásán túl is érdekes lehet.

Főhősünk kirekesztően viselkedik a „buzikkal”, kifejezetten homofób, miközben őt magát pedig „az egészségesek” rekesztik ki az AIDS-miatt. Segítői mégis „melegek” lesznek, hiszen velük közös a sorsa és rajtuk is múlik a jövője, a napokban mérhető túlélése. És ez a megbélyegezettség lassan ráébreszti arra, hogy szánalommal, empátiával, felelősséggel forduljon ember- és sorstársai felé - a stigmák, a „krisztusi sebek” kirekesztik, de egyben a „megváltói” útra is terelik. Matthew McConaughey színészi játéka olyan összetett, annyira hiteles és mindenre kiterjedő - hogy mindenkinél jobban megérdemelte az idei Oscar-díjat! (Bocs, Leó!)

Érdekes a gyógyszer-szál is - társadalomkritikában a film odáig megy, hogy az emberi jogok és az egészségügyi törvény között fennálló ellentétre hívja fel a figyelmet (igazságos-e az, ami jogos?), és arra, hogy a gyógyszerlobbinak a profit helyett inkább a gyógyításra kellene koncentrálnia. Máig probléma ez a modern világban: a döntéshozók egyes megoldásokat támogatnak (azokból pénz lesz) másokat elvetnek (azok lesznek a lúzerek) függetlenül attól, hogy melyik lett volna a jobb megoldás egy-egy adott probléma kezelésére.

És fontos az orvosetikai kérdésfelvetés is: felesküdött orvosként asszisztálhat-e valaki a hatalmi és pénzes érdekeknek - akár a beteg érdekei ellenében is. Asszisztálhat-e a legális keretek között folyó emberkísérletekhez? Mikor kell nemet mondani? Jennifer Garner (a doktornő) képviseli a helyes döntésen gondolkodó embert - és ahogy elindul az igaz úton, úgy válik fehér köpenyes varázslóból egyre szebb és jobb emberré, nővé (a film elején ugyanis még kifejezetten csúnya).

Ami a szépséget illeti - a két fiúnak is kijutott bőven! Matthew olyan sovány, hogy az rémisztő, Jared Leto pedig annyira nő, hogy az önmagában Oscart ér - meg is kapta érte! A film közepe táján van egy arcjátéka - Matthew megvédi a boltban - amikor reagál, ahogyan tényleg csak egy nő képes...

Súlyos kérdéseket vet fel a film, de emészthető keretek között - a nyolcvanas évek ronda dizájnjában tobzódó, zseniális színészi játékkal előadott sorsdrámát kapunk - a végén katarzissal, de happy end nélkül. Ahogy ez már csak az igaz történetek esetében lenni szokott...