1954: cicik a strandon!
Simone Silva színésznő tulajdonképpen megelőzte a korát: már akkor megélhetési címlapvadász bulvárhős volt, amikor ez a "foglalkozás" még nem igazán létezett. Szerepelt B-kategóriás filmekben is, de sokkal inkább nyilvános szerepléseivel hívta fel magára a figyelmet, mint például Cannes-ban, ahol megválasztották őt a "Miss Festival 1954"-nek, majd mikor ebből az alkalomból pózolnia kellett volna a strandon néhány fotó erejéig egy igazi sztárral, a színész és énekes Robert Mitchummal, laza mozdulattal ledobta a bikinifelsőjét. Hogy mennyire más idők jártak akkor, azt jelzi, hogy a fotósok között tömegverekedés alakult ki a látvány hatására, a színésznőt pedig kitiltották a fesztiválról.
1968: forradalom az utcákon!
Az 1968-as filmfesztivál lényegében elmaradt: noha elkezdődött, de nem fejeződött be. Ezen a tavaszon zajlottak ugyanis azok a diáktüntetések, amelyek később általános sztrájkba, majd lényegében utcai forradalomba torkolltak Franciaországban, a filmesek pedig kiálltak az ügy mellett. Többen visszavonták a filmjüket a programból, a zsűritagok közül néhányan lemondták a részvételt, fiatal filmrendezők (Godard, Truffaut, Polanski) segítségével tüntetők elfoglalták a fesztiválpalotát, így inkább bezárták az egész rendezvényt. Pedig a magyar filmnek jó éve lehetett volna, két hazai alkotás is szerepelt a versenyprogramban: Jancsótól a Csillagosok, katonák, Sára Sándortól pedig a Feldobott kő.
2003: orális szex a filmvásznon!
Noha már korábban sem szégyenlősködtek a Cannes-ban bemutatott filmek, azért A barna nyúl című 2003-as mozi még itt is kiverte a biztosítékot. Ebben ugyanis a rendező Vincent Gallót, aki egyben a film főszereplője is volt, nyílt orális szexben részesítette a vásznon a női főszereplő Chloe Sevigny (aki az életben is a párja volt akkoriban). A vetítésről a nézők nagy része kiment, a bennmaradók fújoltak, de ez nemcsak a pornós jelenet miatt volt így, hanem a film minősége okán is. A neves filmkritikus Roger Ebert a fesztivál történetének legrosszabb filmjének nevezte A barna nyulat, mire Vincent Gallo kövér disznónak titulálta őt. Ebert így vágott vissza: "Egy nap én talán vékony leszek, de Vincent Gallo már mindörökre A barna nyúl rendezője marad."
2006: neon mankini a tengerparton!
Sacha Baron Cohenről köztudott, hogy minden főszereplőként jegyzett filmje kedvéért új identitást vesz fel, és azt a filmen kívüli köszereplések során is megtartja. Így volt ez Borat, a nyugati kultúra köreiben bárdolatlanul forgolódó kazah tévériporter figurájával is, amikor pedig a cannes-i fesztiválon reklámozta a filmet, Cohen - azaz Borat - minden idők egyik legsúlyosabb férfi ruhadarabjának felhasználásával tette meg ezt. A neonzöld férfibikini, azaz „mankini” kisüti az ember szemét, ráadásul hősünk a legártatlanabb, mit sem sejtő napozókat is zaklatta benne a strandon.
2011: nácizás a sajtótájékoztatón!
A dán rendező Lars von Trierről köztudott, hogy nem egy könnyű személyiség: erősen depressziós alkat, a filmjeit gyakran terápiaként forgatja, melyek hol zseniálisak, hol olyanok, mint egy depressziós terápia. Emellett szeret botrányt is okozni, amit a Melankólia 2011-es cannes-i sajtótájékoztatóján odáig fokozott, hogy kijelentette: ő igazából megérti Hitlert és kicsit náci is. A korábbi fesztiválkedvencet örökre "persona non grata"-nak nyilvánították Cannes-ban, de persze ebből is viccet csinált egy saját tervezésű pólóval.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.